Marthi Anna : Odüsszeusz tekintete

Zengő RÉGI

 

 

 

Makadám út: kanyarok közt

sziklafalak szorítanának,

pöfékel a kis bogárhátú,

kinézek, a tenger merre van.

Szél rángat fátylat a pusztán,

foszló kalács illatát érzem,

menyegzőt ül a nyár, boros

kancsók koccantanak, vígság keserve.

Nép kanyarog lépésben,

menet élén megy a lány,

rozzant viskós tekintetű

otthontalanságot nem látok,

szemeket dalban kínzó forgatós.

Búval perdül a lélek, feleség

lesz a puszta, násznép

örömével házasodva int a táj…

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:08 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak