Furcsa kérdés, hogy a férfi önmagában mit tesz egyáltalán az írás m?vészetéhez, tudásán, racionalitásán, id?nként el?forduló és azokat nagy becsben tartó felismerésein kívül. Az igazán jó írás valószín?leg mindkett?, a férfi és a n? kvalitásait összegzi. Nem kérdés, hogy a kifejezéshez a n?k értenek jobban, így, ha egy férfi igazán módszeresen nyúl az írás tevékenységéhez, els?sorban a benne lév? n?höz fordul, akár tud róla, akár nem.
Aki kicsit is jártas az antik m?vel?désben, ismeri azt a tanítást, miszerint az emberi él?lényben egyaránt ott rejlik a férfi és a n?, az animusz és az anima archetípus.
A férfi nem a szavak embere. ? az elvont gondolatok és a bonyolult összefüggések összegz?je, a tudás hordozója. Kommunikációja gyakran er?szakos, egyoldalú, mivel mindennél elhívatottabban hisz nézeteiben. A n? ezzel szemben a megél?, érz?, beleérz? és kifejez? természet. Amit a férfi gondolkodás útján megért, de befogadhatóvá tenni esetenként kevéssé képes, azt a n? egyszer?en és inkább csak megérzi, fogalmi kereteket nem von köré, de hasonlóan tudatában van és képes kifejezésére. Ez utóbbi nem információt halmoz fel, hanem alapvetéseket hív le. A férfi analizál és megért, a n? érez és megértet, ösztönös anyai létállapotával, gondoskodó szeretetteljes attit?djével a szavakon keresztül simogat és ápol. Viszont a férfira éppen azért van szükség, hogy a n?t ne ragadják magával tévútra csábító szenvedélyei. A két egyidej? entitás tartja medrében a valóságot.
Éppen ezért nem szólhat tökéletesen igazat az, aki nem kelti fel magában a n?t és a férfit egyaránt, és az sem, aki csak egyiket hívja életre. A pusztán férfias típusú írást a n?i olvasó emelheti magában igazán egészre, a n?ies típusút, pedig a férfi, azonban, ha egy írás tökéletes, megjelenik benne mindkét vonatkozás, így képes hatni oly módon, hogy az egészb?l a hiányzó felet ne az olvasónak kelljen kipótolnia. Az ilyen írás nem csak érez, de mond is, s nem csak láttat, de érzékeltet is.
A felismeréskor a férfi elcsendesül, a n? pedig kiárad. Érdekes vonatkozás, hogy a spiritualisták a megvilágosodott, beérkezett ember szintén e két magatartásmintázatáról számolnak be, éppen csak nem nemekre levetítve, hanem az egész ember vonatkozásában. Egyesek szerint ugyanis a spirituális önmegvalósítás legmagasabb fokán az ember egyszer?en csak elcsendesül, kérdései és egójából fakadó akarata tovaszállnak, elméje megnyugszik. ? már nem akar magyarázni, meggy?zni, csak megélni a szeretetet, az istenit, a közöst, az egységet. Más spiritualisták szerint viszont éppen, hogy ez a kifakadás pillanata, mikor az önmegvalósított embert átitató szellem kifejez?désre tör, megnyilatkozni vágyik, és meg is nyilatkozik, valahányszor tárgyat talál magának. Az ?sszeretet egész egyszer?en tehát médiumként használja ?t üzenete kiterjesztéséhez. Az igazság valahol ott lehet, hogy ez a kett? együtt válik jelenlev?vé valakiben. Ugyanis a felismerés egyszerre bizonyosság és ünnep is. Aki pedig ezt a létállapotot ki akarja fejezni gondolkodásában az ért? ember racionalizmusát, hangvételében, pedig a boldog ember ünnepélyes örömét kell, hogy sugározza. Persze, ez jelen gondolatkörben, ebben a formában csak az abszolút tudás kifejezésére vonatkoztatható. Ugyanakkor, ahogy a világegyetemben minden más területen, ebben az esetben is ugyanaz történik minden esetben és kimenetben, mint egyébként, csupán úgymond kicsiben, hiszen amint fent, úgy lent. Ezt minden különösebb fennköltség nélkül ki lehet jelenteni. A megnyilatkozás ugyanis mindig képvisel egyfajta min?séget, magában hordoz valamit a férfib?l és a n?b?l, a felismerésb?l és az ünnepb?l a különbség csak e min?ségek felszínre kerülésének mennyiségi eltéréseiben realizálható. És fontos, hogy kizárólag csak abban, hiszen, ahogy Einstein is megállapította: egy jelenség ellentéte nem más, mint maga a jelenség valamilyen mérték? hiánya, tehát mennyiségi változásról van szó. Így például a sötétség a fény hiánya, nem önmagában értelmezhet? min?ség.
Az író tehát egyszerre férfi és n?, remete és szerelmes. Hogy mennyire ez, vagy mennyire az, az írásban már csak írói érettségének fokától függ. Írói érettsége pedig nem választható el jelleme, személyisége érettségét?l, a férfi és a n?i princípium ugyanis el?ször mindig az énben képez?dik le.
