Sonkoly Éva : Egy téli estén

Arcán halvány pírral… *

 

Arcán halvány pírral…

 

Kellemes meleg volt a jól fűtött szobában. Hosszan nézte azt a halvány pírt az arcán, ahogyan fölé hajolt.

Nem, nem az első ilyen pillanat volt, mégis… érezte, hogy lassan izzani kezd.

Először ott bent, valami megmagyarázhatatlanul kezdődő melegség, aztán forróság öntötte el.

Úgy érezte a levegő is remeg körülötte.

Felnézett. Látta, hogy közeledik felé. Szinte érezte a következő mozdulatot. Érintés remegtette végig. Fel, le… Egyre simább lett minden apró redő…

Boldog suhanású forróság, a már jól ismert érzés akkor… ott…

Aztán úgy érezte, félretették.

Lassan hűlni kezdett, ragyogó szeme már nem küldött csábító fényeket. Hunyt szemmel gondolt az elmúlt percekre.

Most újra várhat hosszan, ki tudja meddig…

Talán egy hét is eltelik, amíg újra sorra kerül a… vasaló.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.01.15. @ 13:18 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 578 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"