Sötét árnyak szöknek a porban,
szikrasátor borul fölém,
ny?tt félelmek gy?lnek halomban
– távozz t?lem, éjjeli rém!
Felh?k résén kacsint a csillag,
duzzadt szemmel les rám a hold
– fáradt vándor, lefelé ballag,
ég tengerébe szurokszínt old.
Szemhéjamon koppan a holnap,
langy titkokat lenget a szél,
éjfél után suttog az álom:
sápadt arcra mosolyt mesél…
