Jó olvasást!
|
Mottó: „Vagy halhatatlanságba
veszve tévelygünk,
és ordítva dörgöl?dünk
a csend ette temet?k
nyálkás
sírk? maradványaihoz?”
Léber Mariann: Zsákmányállat
|
||
| még járjuk az utca kövezetét a múltat látjuk s benne magunkat keressük hová ejtett és rejtett a lét a helyet ahol élünk s untat gondolunk-e ifjan arra hogy elnyel lám ahogy emészt a kor s a kór ami bel?lünk örök olvasd hát versemet |
||
————————————————————–
István, a fenti javaslataimat kérlek, nézd át. A nem helyes szórend nem kapcsolható semmilyen irányzathoz, irodalmi elképzeléshez, és nem is nevezhet? költ?i szabadságnak, hanem nyelvrontásnak.
Ne a szórend helytelensége miatt gondolkodjon az olvasó, hanem a versért gondolkodjon az olvasó.
Viszont, ha a kötött formához ragaszkodsz, vagyis, hogy a rím megmaradjon a sor végén, akkor a megfelel? helyre tedd ki az írásjeleket.
A két technika nem fog együtt m?ködni. Szabadon, kötötten. A vers is kompromisszumért kiabál.
Mert a versed csak olvasva, hangosan mondva fog élni, hisz az ember a hangsúllyal teszi ki magának a megfelel? helyre a vessz?ket.
Ne leküzdend? akadálynak gondold az írásjeleket, hanem segítségnek.
Legutóbbi módosítás: 2011.01.15. @ 22:17 :: Radnai István
