Mórotz Krisztina : Laterna Magica

Mindenütt keretek és pozitívok

kikockázom az életem

kimerevített pillanatok

raszteres évek hónapok

 

Kíváncsian nézem magam

futok az utcán szelesen

szemembe vakít a Nap

hunyorgó lencsevarázs

fekete-fehér kontúrok

Villő száll nevetés-gyöngy

első randevú varázsa

mint meghitt házastársak

vállára hajtom fejem

 

Iskolák falak korlátok

gerendán egyensúlyozó lét

rajzok grafitálmok

színes pöttyök temperamagány

kocka és henger kubista lennék

 

Házasságkötési kép merev

keretbe zártalak mit hoz a jövő

hétköznapok versmagánya

menekülő szédületek

anya a gyermekével

ez én vagyok a felismerés

gügyögő elfoglaltság

mikor növök fel végre

milyen aranyos vagyok

nahát kérdem mi lesz ha felnő

tűzoltó katona és mit terel

 

Évek keserű rámába zárva

fojtogató énfeladás

szomorú szemű bánatok

koplaló magány

farkasok közt bárány

kitörés és hózuhatag

 

Virágok lepkék pillekönnyű

kis románcok ibolyaszemek

türkizbe zárt félelem

folyók mik nem apadnak el

vágyak mik felnőnek

sudár hajtások csemeték

karcsú vagyok ránctalan

arcok terítők alvó bögrék

tej hűvössége a számban

kockázott remények

első évem az iskolában

nézem magam mosoly

gépi közöny surrogó

vetítőgép az osztálynapló

már nem már felnőttem

valami kronológia kéne

montázsok mi lenne ha

két kép egymásra ragadva

bélyegek posták sora

lámpák hunyorognak

vetítőgép zümmög

Panta rhei panta rhei

 

Kétszer ugyanabban a folyóban

 

Legutóbbi módosítás: 2011.01.21. @ 17:28 :: Mórotz Krisztina
Szerző Mórotz Krisztina 8 Írás
Nem kell mindig elszakadni a valóságtól, hogy az álmainkat írjuk meg! Az élet egy nagy álom. Én azt teszem ebben az álomban ami épp jólesik.