Marie Marel : Valaki jár

Nyomtatás

Pilinckéz? hóban fürdik a táj,
– megtisztult ábrándok ideje –
nyikkan egy cip? tán, valaki jár…

Lesek az ablakon a világra;
Vajon,kit vetett erre a sors?
Kinek nem jutott mára sem álma?

Csendben áll a karcsú oszlop alatt,
fölötte lámpafény glória,
kezében kalap, múltbéli alak…

Te volnál talán? De nem. Nem lehetsz!
Onnan nem jöhetsz, nem hihetem…
(Igen: tudom, síron túl is szeretsz.)

Üdv néked, te édes, drága emlék
– ?rizlek téged h?ségesen –
szent éjen, bár nálad lennék vendég,
ha már te nem jöhetsz…