Csillag Endre : A tizenegyedik parancsolat

Uram, te bennem vétkezel

Uram, ha vagy, egy az Isten,

Igen, lehet, én kétkedem,

És tamáskodom,

Tudom, érzem is, ilyenkor,

Uram mindebben vétkezem.

 

Uram, én faragok szobrot,

Bálványt, írok, művészkedem,

Festek képeket,

Imádom is némelyiket,

Uram, ekkor is vétkezem?

 

Uram, káromollak, szidlak,

Imára kulcsolt két kezem,

A te nevedben

Teszek sok jót, talán rosszat,

Uram, megint csak vétkezem.

 

Uram, dolgoznék szorgosan,

De nincsen munkám énnekem,

Szombaton akad,

Vagy éppen vasárnapokon,

Uram, ezzel is vétkezem?

 

Uram, nincsenek szüleim,

Miként hosszítsam életem?

Vagy ha vannak is,

Eldobtak, korhelyek, léhák,

Uram, én értük vétkezem.

 

Uram, a képmásod gyilkol,

Népek ölnek meg népeket,

A bőrszínéért,

Vallásáért, olajáért,

Uram, én velük vétkezem.

 

Uram, te értelmem mellé

Ösztönt adtál, két szemet,

Ha asszonyt látok,

Mindig kívánom, ő kíván,

Uram, vele is vétkezem.

 

Uram, lásd, a tőke felfal,

Lopásra görbül fél kezem,

A jobb kezemmel,

Imára keresztet vetnék,

Uram, a létért vétkezem.

 

Uram, bíráid a Földön

Mind megvehetők pénzeken,

Papok árulják

Bocsánatod, tőrt áldanak,

Uram, hitelre vétkezem.

 

Uram, a gazdag gazdagszik,

A tűfok tág lett végtelen,

Nem vágyik mennybe

Dölyfük, hitük rég elveszett,

Uram, ezért is vétkezem.

 

*

 

Uram, ez szent bizonyosság:

Hitben, a szívben létezel,

Éljen hát a hit

Itt a szívemben, különben

Uram, te bennem vétkezel

 

 

Legutóbbi módosítás: 2011.01.11. @ 07:00 :: Csillag Endre
Szerző Csillag Endre 162 Írás
Amatőr módon írogató nyugdíjas vagyok. Követek el verset is, de igazán a kisprózában érzem jól magam.