Csillag Endre : A babysitter_2

, avagy az igazság ideát van
SZIGORÚAN TITOKMENTES!

 

Debrecen City Zulu Time 22: 56

New York City Zulu Time 16: 56

 

Karácsony előtt, közvetlenül hívják a szülők Magyarországról New Yorkban a lányukat:

– Szia, kislányom – kezdi Adrienn-mama a beszélgetést, mint mindig. Zsolt-apuka a másik telefonhallgatóra tapad. Elhangzanak a szülői aggodalmaskodások, Tímea részéről pedig a megnyugtató élménybeszámolók. Áradnak a szeretet hullámai az éterben, amikor Zsolt apuka is megszólal:

– Kincsem. Letehetnéd a bal kezedből azt az almacsutkát? Már teljesen lerágtad. Meg akarsz vele esküdni?!

– Szia, apa! Ez varázslat. Ha más mondaná, el se hinném, hogy ilyen létezik. Tényleg már az utolsó falatot is lenyeltem, úgy vártam a hívásotokat, csak éppen a csutkát nem dobtam még a szemetesbe.

– Hát most már tényleg bedobhatod. A mikuláscsomagod mellé a karácsonyi ajándékot is odatettem az ágyadra, mintha itthon lennél.

– Köszönöm, apu – mondja a lány, pityergő hangon. – Áldott karácsonyt kívánok nektek. Én Zitához megyek karácsonyozni. A házigazdái megengedték. Tudjátok, sokszor olyan egyedül érzem magam. Ilyenkor kimegyek a vízpartra. Leülök egy kőre, és rátok gondolok. Sírdogálok. De ne sajnáljatok nagyon. Ez egyre ritkább.

A szülőknek itthon, persze csavarodik a szíve.

 

New York City Zulu Time 17:42

Debrecen City Zulu Time 23:42

 

1998 Szilveszter este, soron kívüli telefon Tímeától, a Zita házigazdáinak a jóvoltából:

– Tudjátok, ma nagyon jól érzem magam. Annyira kedvesek a Zita házigazdái. Itt szilveszterezek velük. Képzeljétek, Zita most itt szunyál mellettem, hogy éjfélkor virgonc legyen. Megint öregebbek leszünk egy évvel. Te jó ég, anyu!! Nálatok azonnal elüti a tizenkettőt. Boldog újévet kívánok mindnyájatoknak. Nagyon szeretlek benneteket.

– Oda ne szaladjak, te vénség! – szólal meg Zsolt apuka zsörtölődve. – Van még néhány percünk az óévből. Egyebekben pedig, eredj majd, és takard be Zitát, meg ne fázzon. Csak egy lenge felsőrész van rajta, és lecsúszott a takarója. Sándor bátyáddal hamarosan megyünk Amerikába. Még egy turista körútra is befizetett. Ott, fiam, te leszel az idegenvezető.

Az elképedt lánynak egy időre eláll a lélegzete, majd az egymást úgy szerető családtagok elbúcsúznak egymástól és az óévtől.

 

New York City Zulu Time 1700

Debrecen City Zulu Time 2300

 

Ezerkilencszázkilencvenkilenc, február vége van. Tímea egy hét végén hívja a szüleit.

Minden a szokásos kerékvágásban megy. Pár perces beszélgetés után Zsolt ismét közbevág:

– Miss Tímea! Te most egy nyilvános telefonról hívsz minket. Sok-sok készüléket látok. Te a sorban, balról a harmadiknál állsz. Valami aluljáró ez?

– Igen. Olyasmi. De honnan tudod?! Kezdek félni t?led. Miféle csodabogár vagy te?! Távolbalátó talán?!

 

*

 

A jó rokon segítségével megvalósul az amerikai körút. Sőt, még Kanadába is átruccannak, mert onnan szebb látványt nyújt a Niagara vízesés. Zsolt később apránként törleszti a KLM-mel megtett út minden rá eső költségét. Pont ekkor jár le Tímea fél éves vízuma, amiből eleinte megoldhatatlannak látszó bonyodalmak kerekednek, de az Emigrációs Hivatal egy humánus tisztviselője és Mr. Enno segítségével végre mégis pecsét kerül az úgynevezett „White Papir”-ra. A lány maradhat.

– Maradhat. Pedig úgy hiányzik – gondolja Zsolt-apuka szomorkás belátással. Felötlik benne, amikor született a leányzó ő olyan boldog volt, hogy szerette volna eufórikus örömét mindenkivel, még a vadidegen járókelőkkel is megosztani. Hogyne mondaná hát el kebelbarátjának és családjának az örömhírt. El is indult hozzájuk, akik a Gyöngyösi utcán laktak. Úgy el volt azonban szállva attól az érzéstől, hogy apa lett – igaz akkor még nem ismerte eléggé Debrecent, noha már egy ideje itt lakott a nejével -, hogy eltévedt, és nem lelte meg a legjobb barátja családját, és szégyenszemre taxival vitette magát haza. Pedig egy korty italt sem gurított le a gégéjén a nagy örömre.

A körút – történetünk szempontjából -, legizgalmasabb momentuma mégsem ez, hanem a New Yorkkal való ismerkedés. A híres, hírhedt felhőkarcolók is érdekesek voltak – beleértve ebbe az azóta már nem létező világkereskedelmi központ két tornyát is -, de Tímeának az volt a legcsodálatosabb, hogy a technikai érdekessége miatt meglátogatott buszterminál egyik lépcsőjén lefelé menet, az apja a következő szavakkal fordult hozzá:

– Erről a telefonkészülékről telefonáltál februárban.

 

*

 

Tímea kitöltötte az egy esztendőt böcsülettel. A nyelvtudásban és anyagiakban is gazdagodott. Miután hazajött megszűnt az apja látnoki képessége. Jóllehet a hajszárítós történet ekkor esett meg: Tímea zuhanyozás után a haját szárította, amikor a szárító elromlott. Csengettek. Az apja állt az ajtóban egy vadi-új hajszárítóval. Ez már a Timea önálló lakásában történt, amit nemrég kapott meg a szüleitől. A távolbalátás képessége helyett maradt egy sok bajjal küszködő, de nagyon szeretetteljes családi összetartás, meleg és feltétel nélküli, áldozatos családi szeretet. Ez a műszaki érdeklődésű, rengeteget dolgozó ember soha nem várt semmit az égiekt?ő. Nem is nagyon fordította feléjük az orcáját. Mindent a maga erejéből teremtett meg a családjának. Nagyon is reális gondolkodású, mindkét lábbal a földön álló ember. Maga sem hitte volna, ha korábban mondja neki valaki, hogy ilyesmi vele megeshet.

A latin-görög szakos tanárnőt napjainkban a szükség, lehet, megint külföldre kényszeríti. De telefonbeszélgetéseiket sem a CIA, sem más titkosszolgálat nem hallgatja le többé. Zsolt elvesztette látnoki erejét. A szorgalmas, mégoly családszerető és tehetséges szerelő pedig kiesett mindörökre mindenféle titkosszolgálat érdeklődési köréből.

Igaz, benne sem volt abban soha.

Legutóbb szerkesztette - Csillag Endre
Szerző Csillag Endre 149 Írás
Amatőr módon írogató nyugdíjas vagyok. Követek el verset is, de igazán a kisprózában érzem jól magam.