Marthi Anna : Az utolsó Auguszta

 

 

… nem, már nem guszta annyira,

mintha egy nappal hamarább

vagy tán eggyel később jött volna;

ha épp utolsó napon született,

utána ősz van és iskola…

mi okom lenne szőlőre várni,

álmom teljesebb, ha fel nem

fedem, el nem feledem azt,

milyen Augusztának lennem,

ne fájjon a szűzies űr se,

meg alig forró szó-homok,

ha bedugnám is fejem alá,

ezt tenni könnyű lenne, de

honnan tudjam érek-e,

vagy két szem szőlőm

savanyú… mint most;

bár okom nincs rá, csak

fáj, hogy együgyű lett

az a sok augusztusi naptól

rám maradt maradék tűz,

és isten lássa csak, nem

értetlenség-e a beszéd,

hisz írni vágynék épp,

beszédem nem lelem… ősznek

adtam kulcsát, fiókom

belseje ott vermeli:

mi fán terem ma életjelem,

ha művelem, eszem tokja!

Legutóbbi módosítás: 2010.12.18. @ 05:02 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak