Óh Mama
Miért vittél,
Annyiszor a temet?be?
Hogy fájhatott a szíved,
Elmen?ben,
Apám int,
A Koslató kutya,
Agg vén öreg,
Az érsz?kület,
Valahol laktunk,
Az Ország. egy terület,
Hol terül el Erdély,
Koponyámban a szemüreg?
Hát így lehettem,
Volna én a sokatlátó,
Fasza Csávó?
E terminust,
Te most nem értheted,
Meghaltál Mama,
Isten veled!
Voltál nekem
Ragrím üzenettel,
Melleden a melódia,
Anyám a csámpás Picsa,
Sliccen tépett,
Kurva-ország,
Egy Madame fia,
Engem megvertek,
Hasonlítsz Anyámra?
Hát szerettelek,
Holt- Tengerbe,
Engedtelek,
Azok a kurvák,
Akik tudták,
Én Ördög voltam,
Igazán meg,
Nem szerettél,
Most tél jön,
Vagy lett és volt,
Meg megint lesz,
Hol vagy Mama?
Te ostoba,
Te senki, Te Rémiszt?,
Mama!
Nézd! Mentolos cigit szívok,
Te fejfa lakba,
Költözött fakereszt,
Vittél a közkórházba,
Mama!
Nincs leveg?m!
Reggelente miért hányok?
Arc szederjesek,
Nyoszolya szobájukban,
Meztelen pislogó,
Tirpák oroszlánok,
Mama!
Beteg vagyok!
Eltüzelt ruháid közt,
A fejfasíron,
Agyaggalamb,
Mama!
Mért vittél engem, annyit,
A temet?be,
Ki helyett fájt a szíved,
Most elmen?ben,
Ki intett, vagy int?
Kit nem hívtak,
És itt lett,
Te Erdélyb?l,
Hívatlan, de itt vagy,
Mama!
Féltelek,
Földanyám ölére font,
De nem szólalsz,
Ott jó-e neked?
Tudd meg ó Mama,
Most a nagyvárosokban,
A Nagyhidak köldökén járok,
Én,- Neked a kisfiúcska,
Kit a boltba te tejért küldtél,
Én vagyok az!
Kicsifiam! úgy neveztél,
Tudod, nem vált
Bel?lem jó ember,
Mint hogy azt,
Esténként imára fogott
Kezeink közt úgy kívántuk,
Megfordultam a toloncházban,
A Lelkek fogolytáborában,
Lépkedtem tiszta leped?jén
A kurtizánok imahelyén,
Hordószám ittam
Krisztus vérét,
Tékozoltam és raboltam,
Életemben fegy?r és rab voltam,
Minek most épp delet üt a hajnal,
Anyám voltál Mama!
Most csak egy angyal,
42 éves lettem,
Nem látod?
Hol vagy?
Naponta tüzelem el a sáros ingem,
És imádkozom,
Mert hiszem,
Hogy Isten nincsen,
Sört iszok vagy olcsó kocsisbort,
Azt mondom: depriváció,
És sírok érte, ami régen volt,
Mama!
Azt mondtad Mindenki haldokol,
Így vagy úgy Maga poklát,
Vagy mennyországát építi,
Csalásból vagy kegyesen szépíti,
Hazug képeivel a jövendölést,
Alakítja a létezhetetlent,
Téve rendet elméjének,
Mi anyjából és apjából fogant,
Néha megszédülök
Bejárva nagyvárosok
Nagyhidai köldökét,
Hazug vizek felett,
Érzem, hogy nélküled
Nem látok sem múltba
Sem a jöv?be jól bele,
Te is mindig arról beszéltél,
Mi volt rég,
Kifogta épp elmen?be,
A kezed,
Én meg csak,
Keresem még mindig,
Mi elt?nt Veled.
