Gősi Vali : Angyali dallam

(Apám emlékére – Mirának)

Csönd lehelt békét, álmosan billent az asztal.

Körüle ásító purdé virrasztott meghitten a családdal.

Az asztalfőn egy tányér üres volt megint – egy szék nem kelt el.

Valakire vártunk mind, aki lélekben jött néha el.

 

… Megismerném: ő az, ki a fényben él! Csend mesél róla ma, s a családom.

Nagyapó, ki a fényben jár, bekopog újra, mint egy szép álom… őt várom!

Egyszer majd ideül közénk, s nem fényes, mennybéli székére.

Nagyanyó meg – aki angyal lesz – odaül szépen melléje.

 

… Székeket festett ő, gyalult, s faragott illatos forgácsot.

Éreztem soká’ álmomban enyv-illatát, s ahogy ölében lágyan tartott.

Egymást ölelik ők majd fényes-szép éjen, égi szobában.

Szívük-lelkük fénytáncára csillagvirág nyílik ott fönn, párban.

 

Beszélgettünk, s estebédünk – ahogy mindig – áldással befejeztük.

Énekelt anyánk még soká’ halkan, ahogy mind szerettük.

Vele kélt dalra szépen, lágyan egy kis angyal – láttam…!

Az ölembe tévedt akkor éjjel, s hogy ne féljek, ott aludt el nálam.

 

Utolsóként – alig szólalt meg egy szép dal – mennie kellett.

Féltve őrizgettem az estből, s a dalból minden percet!

Hát még azt az angyali álmot, mi akkor nálam maradt!

Ablakomban azután minden hajnal angyali dallamra pirkadt.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.11.01. @ 16:22 :: Gősi Vali
Szerző Gősi Vali 286 Írás
Nekem a vers a lelkem is... http://lelekhangok.blogspot.hu/