A Luka and the Fire of Life cím? könyv egy fiatal fiú kalandjait beszéli el, aki apja életét próbálja megmenteni – derült ki Rushdie hét végén az AP hírügynökségnek adott nyilatkozatából.
A The Random House Group gondozásában csütörtökön megjelent regényt bizonyos fokig a számítógépes játékok inspirálták, amelyekben fia rendre megveri ?t – ismerte el a szerz?.
„A videojátékok gyakori klasszikus keres?s küldetése jól illik egy mesébe. A könyv az élet értékér?l szól. A videojátékokban akár ezer élete is lehet az embernek, így én ezt a két dolgot állítottam szembe egymással” – fogalmazott az író.
A Booker-díjas írónak nem ez az els? gyermekkönyve. A korábbit nagyobbik fiának, Zafarnak írta 1989-ben, amikor Sátáni versek cím? m?ve miatt az iráni vallási vezet?, Khomeini ajatollah fatvát, halálos kiközösítést hirdetett ellene, és ezért a következ? egy évtizedben bujkálnia kellett.
Sok minden megváltozott, mióta a Hárun és a mesék tengere cím? gyerekregényt megírta. Ahogy elmondta: az egyfajta válasz volt a kényszer? bujkálásra. A rend?ri védelemben töltött tíz év „sötét id?szak” volt számára, ezért a regényt igyekezett „fénnyel megtölteni” és happy endet írt hozzá – emlékezett az író.
Nagy örömöt jelentett neki mindkét gyerekregény születése, de nem érzi magát gyerekkönyv-szerz?nek – hangsúlyozta.
Jelenleg emlékiratain dolgozik, már nagyjából a munka egynegyedén van túl – mondta el a 63 éves Rushdie. A kötetben a halálos fenyegetés árnyékában eltöltött éveket festi majd le. Egyel?re nincs további konkrét regényterve, de szívesen foglalkozna megint indiai politikai témával – tette hozzá.
Rushdie elmondta, hogy színdarabot írt a regényb?l, amit a minap fejezett be és a filmváltozathoz is megpróbál befektet?ket találni.
(MTI)
Salman Rushdie (Bombay, 1947. június 19.) indiai születés? brit író. Apja Anis Ahmed Rushdie üzletember volt, aki Cambridgeben tanult, míg Negin Bhatt tanárn? volt. Salman volt az egyetlen gyerekük.
Regényeinek nagy része az indiai szubkontinensen játszódik. Bombayben n?tt fel, diplomáját Angliában, a cambridge-i King’s College-ban szerezte. Elbeszél? stílusa, amely vegyíti a mitikus és fantasztikus elemeket a való élettel, kapcsolatba hozza a mágikus realizmussal. 2004-ben n?sült meg negyedszer, felesége Padma Lakshmi, az ismert indiai modell, színészn?.
Rushdie a Nemzetközi PEN Klub amerikai szervezetének elnöke, és tagja a brit Királyi Irodalmi Társaságnak (Royal Society of Literature).
Írói karrierje a Grímusszal kezd?dött. A sci-fi-be hajló, fantasztikus mese nagyrészt hidegen hagyta a közönséget éppúgy, mint az irodalomkritikusokat. Következ? regénye, Az éjfél gyermekei azonban világhír?vé tette, és a mai napig ezt tekintik legjobb m?vének, amely nagy hatást gyakorolt a következ? évtized angol nyelv? indiai irodalmára. A könyv elnyerte a Booker-díjat, s?t 1993-ban a legjobbnak választották a díj els? 25 évének nyertesei közül. A m?vet Indiában a Nehru-Gandhi-dinasztia elleni támadásként fogták fel, és az író kénytelen volt elhagyni hazáját az életveszélyes fenyegetések miatt. Az ügy nagy nyilvánosságot kapott, ez pedig fellendítette a könyveladásokat; ezt a „kampányt” kés?bb sikerült megismételnie. A sikert követ?en egy rövid regényt írt, a Szégyent, melyben a pakisztáni politikai z?rzavart ábrázolja, h?seiben Zulfikar Ali Bhutto és Zia ul-Haq tábornok alakját idézve. A mágikus realizmus stílusán túlmen?en mindkét regényt er?s emigráns-tudatú néz?pont jellemzi.
Az íróra a modern irodalom is nagy hatást gyakorolt. Az éjfél gyermekei történetében visszaköszön Günter Grass Bádogdobjának témája, mely m?vet Rushdie írói munkássága ihlet?jének tartja, a Sátáni versek esetén pedig egyértelm? Mihail Bulgakov A Mester és Margaritájának befolyása.
Kés?bbi munkáiban a nyugati világ felé fordult. A mór utolsó sóhaja az India és az Ibériai-félsziget közötti gazdasági és kulturális kapcsolatot kutatja, a Talpa alatt a föld-ben pedig az amerikai rockzene Indiára tett hatása játszik fontos szerepet. Az éjfél gyermekeit sokat dicsérték, mint legjobb, legegyenletesebb és legihletettebb munkáját, de egyetlen, 1989 utáni m?ve sem kapott annyi kritikát és okozott akkora felzúdulást, mint a Sátáni versek.
A Sátáni versek körüli vita
A regényt 1988 szeptemberében adták ki, és azonnal felháborodást váltott ki az iszlám világban Mohamed próféta „tiszteletlen” ábrázolása miatt. India október 5-én tiltotta be a könyvet, a Dél-afrikai Köztársaság
november 24-én, Pakisztán, Szaúd-Arábia, Egyiptom, Szomália, Banglades, Szudán, Malajzia, Indonézia és Katar heteken belül. 1989. január 14-én az angliai Bradfordban szertartásosan elégették, február 12-én Iszlámábádban 5 embert öltek meg a rend?rök, amikor t?zpárbajba keveredtek a könyv ellen tüntet?kkel.
Február 4-én Khomeini ajatollah, Irán vezet?je fatvát, azaz halálos kiközösítést hirdetett Rushdie ellen, istenkáromlás miatt. Ezenkívül Khomeini „hitehagyottnak” bélyegezte Rushdiet, ami az iszlám szerint halállal büntetend?, mivel a regényéb?l azt sz?rte le, hogy nem hisz többé az iszlám vallásban. Khomeini minden hív? muszlimot felszólított Rushdie kivégzésére és emellett a regény kiadóinak kivégzésére is. Február 24-én hárommillió dollár vérdíjat t?zött ki az akkor már britek által finanszírozott rejtekhelyen él? író fejére.
A berkeley Kaliforniai Egyetem könyvesboltjait, amelyek a regényt árulták, felrobbantották. Február 24-én Bombayban 12, a brit nagykövetség el?tt tüntet? ember halt meg a rend?rök golyóitól, majd újabbak Egyiptomban és más országokban is. A muszlim közösségek világszerte nagygy?léseket tartottak és könyveket égettek. Rushdie japán fordítóját, Hitosi Igarasit Tokióban leszúrták, olasz fordítóját megverték és megszúrták Milánóban. A norvég kiadó, William Nygaard súlyosan megsebesült, amikor osloi háza el?tt megl?tték. A törökországi Sivas egyik hoteljét felgyújtották, mert a török fordító, Aziz Nesin épp ott szállt meg. A szállodában 37 vendég lelte halálát.
Rushdie közismert barátságban áll okkult csoportokkal és olyan tagjaikkal, mint Anton LaVey. Az ezek gy?lésein tartott könyvbemutatói miatt sokan az okkult és sátánista tanok követ?jének tartják. Több interjúban beismerte, hogy foglalkozik alkímiával, ami csak olaj volt a t?zre a média és az ?t kritizálók szemében. A fatva kritizálása és elítélése a kés?bbiek során megbélyegzett emberré tette a muszlim közösségben.
Az ügy nyomán híres emberek léptek fel az iszlám védelmében, akik nem akarták elítélni a fatva hagyományát. Így tett Yusuf Islam (Cat Stevens) is. 1989-ben Islam egy brit tévém?sorban kifejtette, hogy ? nincs a halálbüntetés ellen. Azt mondta, hogy ahelyett, hogy a tüntetéseken az író képét égetik el, jobb lenne, ha ez ténylegesen megtörténne; és ha Rushdie megjelenne az ajtóban, akkor lehet, hogy hívna valakit, aki nagyobb kárt tenne benne, mint az szeretné, és hogy szívesen felhívná Khomeini ajatollahot, hogy elmondja neki, pontosan hol ez az ember. (Kés?bb némileg visszakozott, mert a közönség kedvez?tlenül fogadta a nyilatkozatot és lemezeladásai er?sen visszaestek.)
1990-ben Rushdie „In Good Faith” cím? tanulmányában válaszolt kritikusainak és bocsánatot kért, amivel, úgy látszott, meger?sítette tiszteletét az iszlám iránt. Ennek ellenére az iráni hittudósok nem érvénytelenítették a kiátkozást. Az író több nyilatkozatában is megpróbálta védelembe venni könyvét, de a muszlimok többsége mégis körözött személynek tekintette. 1997-ben a vérdíjat megduplázták, és az ezt követ? évben az iráni f?ügyész síkra szállt az üldözés folytatása mellett.
Komeini 1989-ben meghalt, és 1998-ban az iráni kormány végül hivatalosan visszavonta a halálbüntetést. Ez része volt egy, az Irán és Nagy-Britannia kapcsolatát normalizáló nagyobb egyezségnek. Rushdie kijelentette, hogy többet nem bújkál, és hogy megbánta az ellenfelei lecsillapítására tett azon nyilatkozatait, melyek szerint gyakorló muszlim. Valójában ugyanis nem vallásos.
Bár Komeini ajatollah meghalt, az általa elrendelt kiátkozás tovább él, mint azt az iszlám fundamentalista média egyes szerepl?i meger?sítették:
„A fatva végrehajtása nem egyedül Irán felel?ssége, hanem minden vallásos muszlim feladata, akik abban a helyzetben vannak, hogy ezt megtegyék. Nincs hozzá szükség pénzjutalomra, s?t, mindazok, akik az anyagi haszonért végzik el, megsértik az iszlám el?írásait.”
1999-ben egy iráni alapítvány 2,8 millió dolláros vérdíjat t?zött ki Rushdie fejére. 2005 elején Ali Khamenei ajatollah, Irán szellemi vezet?je meger?sítette Khomeini fatváját egy, a mekkai zarándokoknak szóló üzenetében. Mikor ennek visszavonására szólították fel, Irán bejelentette, hogy a végzést csak az elrendel? oldhatja fel; ? azonban 1989 óta halott.
A Sátáni versek által okozott tömeges felzúdulások majdnem két évtizeddel kés?bb megismétl?dtek, amikor egy dán internetes portálon Mohamed prófétáról szóló karikatúrák jelentek meg. A világon több helyen a muzulmánok óriási tömegtüntetéseket és zavargásokat rendeztek, megtámadták a dán követségeket, illetve azon országok követségeit, ahol leadták a karikatúrákat. A szerz?k azóta is halálos fenyegetésben élnek, a f? alkotót, Kurt Westergaardot legutóbb megtámadták aarhusi otthonában.
.
The Enchantress of Florence (A firenzei varázslón?)
.
.
.
.
.
.
Könyveinek listája
.
.
|
Angol nyelven |
Magyar nyelven |
|
Grimus 1975 |
Grímusz 2002 |
|
Midnight’s Children 1980 |
Az éjfél gyermekei 1987 |
|
Shame 1983 |
Szégyen 1989 |
|
The Jaguar Smile: A Nicaraguan Journey 1987 |
… |
|
The Satanic Verses 1989 |
Sátáni versek 2004 |
|
Haroun and the Sea of Stories 1990 |
Hárun és a mesék tengere 2000 |
|
Imaginary Homelands: Essays and Criticism 1981-1991 1992 |
… |
|
East, West 1994 |
Kelet, Nyugat 1996 |
|
The Moor’s Last Sigh 1995 |
A mór utolsó sóhaja 1998 |
|
The Ground Beneath Her Feet 1999 |
Talpa alatt a föld 1999 |
|
Fury 2001 |
Fúriadüh. Az élet maga a düh 2003 |
|
Step Across This Line: Collected Nonfiction 1992-2002 2002 |
… |
|
The East is Blue 2004 |
… |
|
Shalimar the Clown 2005 |
Sálimár bohóc 2007 |
|
The Enchantress of Florence 2008 |
A firenzei varázslón? 2008 |
.
Salman Rushdie
Rubinnál ritkább a jó tanács
.
A hónap utolsó keddjén történt, hogy a hajnali busz – égett még a fényszórója – meghozta Rehána kisasszonyt a brit konzulátus elé. Kavargó porfelh? takarta el szépségét a kíváncsiskodó tekintetek el?l. A busz harsány arabeszkekkel pingálva tele, homlokán zöld és arany betukkel FÁRADJ BELJEBB, DRÁGASÁGOM, a hátán pedig PÁPÁ-BATA! és DÍNOM-DÁNOM! Rehána kisasszony meg is mondta a sof?rnek, hogy még ilyen szép buszt, mire a sof?r leugrott, és színpadias meghajlással tartotta az ajtót, míg Rehána kisasszony le nem szállt.
Rehána kisasszony nagy, fekete szeme antimon nélkül is úgy csillogott, hogy csak még, és mikor Muhammad Ali, a szaktanácsadó belenézett, újra fiatalnak érezte magát. Elnézte az er?sböd? reggeli fényben, miként lép Rehána kisasszony a konzulátus kapuja elé, s kérdi meg az aranygombos keki egyenruhát és kokárdás turbánt visel? lalát, a kapu ?rz?jét, hogy mikor nyitnak. A lala, aki ugyancsak gorombán szokott bánni a konzulátus keddjein ideseregl? asszonynéppel, Rehána kisasszonynak majdhogynem udvariasan válaszolt.
– Fél óra – röffentette. – Vagy kett?. Lehet azt tudni? Reggeliznek a száhibok.
*
A buszmegálló és a konzulátus között elterül? poros udvar csak úgy hemzsegett a keddi asszonyoktól. A legtöbben elfátyolozták magukat, csupasz arcú, mint Rehána kisasszony, kevés volt. Mindenki szorongott, mindenki riadtan kapaszkodott egy nagybácsi, egy fivér karjába, akik hasztalan próbáltak magabiztosnak tunni. Rehána kisasszony azonban kísér? nélkül jött, és egyáltalán nem látszott ijedtnek.
Muhammad Ali, aki e hetenkénti kérelmez?k közül a leggyámoltalanabbakra vadászott, azon kapta magát, hogy a nagy szemu, különös, önálló leány elé viszi a lába.
– Kisasszony, Londonba készül, nemde? – szólította meg.
Rehána kisasszony az udvar végében, a bódésoron álldogált a büfé el?tt, s elégedetten majszolt egy meleg csili-pakorát. Megfordult, ránézett a tanácsadóra, kinek emészt?szervei sajátosan reagáltak a bársony szempár ily közeli pillantására.
– Oda, igen.
– Megengedné ez esetben, hogy csekély térítésért jó tanáccsal szolgáljak?
Rehána kisasszony rámosolygott. – Rubinnál ritkább a jó tanács. Fizetni azonban, sajna!, nem tudok. Árva leány vagyok, nem afféle gazdag hölgy.
– Bízzék ?sz hajamban – puhította Muhammad Ali. – Tanácsomat hosszú tapasztalat teszi értékessé. Nem fogja megbánni.
A leány megrázta a fejét. – Mondom, szegény pára vagyok én. Sokan vannak itt kenyérkeres? férfi kísér?vel. Azokat kérdezze. A jó tanács bizonnyal jó pénzt fial.
?rülök is meg, gondolta Muhammad Ali, hallva, hogy a tulajdon hangja, akarata ellenére, így beszél a szép leányhoz: – Kisasszony, engem a Végzet vonzott önhöz. Mit lehessen tenni? Találkozásunk meg volt írva. Noha magam is szegény ördög vagyok, önnek térítés nélkül adok tanácsot.
Rehána kisasszony megint elmosolyodott. – Akkor hát meg kell hallgatnom. Mikor a Végzet kínál ajándékot, az csak szerencsével járhat.
Alacsony írópadjához vezette a bódésoron. A lány követte, pakorát csipegetve az újságpapír tölcsérb?l. Nem kínálta meg Muhammad Alit.
Muhammad Ali párnát tett a porba. – Foglaljon helyet. – A lány szót fogadott. A férfi törökülésben a padja mögé telepedett, tudva, hogy két-három tucat irigy férfi figyeli, s hogy a bódésor népe majd’ fölfalja szemével az ?sz hajú vén kujon legújabb hamvas áldozatát. Mély lélegzetet vett, hogy úrrá legyen izgalmán.
– A nevét lesz szíves.
– Rehána kisasszony. Menyasszonya vagyok Musztafa Dárnak, aki a londoni Bradfordban lakik.
– Az angliai Bradfordban, kedves – javította ki szelíden az öreg. – London, az csak egy város, mint minálunk Multán vagy Bahávalpur. Anglia meg egy nagy ország, telides-tele a legfurább figurákkal.
– Vagy úgy. Köszönöm – felelte a lány olyan komolyan, hogy Muhammad Ali hirtelenében nem tudta, nem a bolondját járatja-e vele.
– Kitöltötte az urlapot? Igen? Hadd lássam, kérem.
Rehána kisasszony átadta a pedánsan összehajtogatott, barna borítékos dokumentumot.
– Rendben van-e? – kúszott els? ízben bizonytalanság a hangjába.
Muhammad Ali megpaskolta az alacsony asztalt, ugyancsak közel a lány kezéhez. – Biztos vagyok benne. Ha vár egy percet, ellen?rzöm.
A lány végzett a pakorával, mire az öreg átböngészte az iratot.
– Tip-top – mondta ki az ítéletet. – Minden a legnagyobb rendben.
– Köszönöm a tanácsot – szólt a lány, s állt volna föl. – Megyek is a kapuhoz.
– Hova nem gondol?! – csapott a homlokára Muhammad Ali. – Azt hiszi, az csak úgy megy? Benyújtja a kérvény, és sipp-supp, adják is már mosolyogva az engedélyt? Megmondhatom, Rehána kisasszony, hogy minden ?rszobánál komiszabb egy hely az!
– Csakugyan? – Muhammad Ali szónoklatával foglyul ejtette a lányt; örült, hogy így azt néhány perccel tovább csudálhatja.
Újabb mély lélegzettel csillapítván magát, belefogott begyakorolt mondókájába, miszerint ezek a száhibok azt hiszik, a keddenként ide zarándokoló n?k egyt?l egyig nagy hazugok, mikor azt állítják, hogy lutoni buszsof?rök, manchesteri hites könyvvizsgálók családtagjai.
– Hát majd megmondom nekik, hogy én aztán nem az a fajta vagyok! – méltatlankodott Rehána kisasszony.
Muhammad Ali aggodalmasan megborzongott a lány ártatlansága láttán. Gyámoltalan kis veréb, mondta neki, és az a sok férfi odabent megannyi karvaly. Elmagyarázta, mi minden fognak kérdezni t?le, olyasmit is, amit az édesbátyja sem merne szóba hozni. Megkérdik, szuz-e még, és ha nem, akkor ugyan mi módon szeretkezik a v?legénye, és milyen titkos becenevekkel illetik egymást.
Muhammad Ali szándékkal volt ilyen nyers, föl akarta készíteni a lányt, ne érje váratlanul, ha ez, vagy ehhez hasonló történik vele. Rehána kisasszony tekintete állhatatos maradt, de a keze az asztalon meg-megreszketett.
Az öreg folytatta:
– Megkérdik, hány szobájuk van odahaza, milyen színuek a falak, a hét melyik napján teszik ki a szemetet. Megkérdik, mi a középs? neve a v?legénye unokaöccse nagynénjének a mostohalányának. És mindezt idejekorán megkérdezték már Bradfordban az ön Musztafa Dárjától. S ha csak egyszer is hibázik, megbukott.
– Igen – szólt a lány, s érz?dött, hogy uralkodik a hangján. – Mit tanácsolt tehát, öregapám?
Ilyenkor szokta Muhammad Ali szaporán-suttogósra fogni a hangját. Ismer ? egy embert a konzulátuson, pompás egy fickó, és bizonyos összegért ez az ember akadékoskodás nélkül kiszolgáltatja a megfelel? papírokat az összes hivatalos pecséttel. Jól ment az üzlet: volt, hogy az asszonyok kerek ötszáz rúpiával, arany karköt?vel, mivel nem jutalmazták szolgálatáért, s még hálálkodtak is a tetejébe.
Száz meg száz mérföldekr?l zarándokoltak ide – Muhammad Ali meg is gy?z?dött róla, miel?tt kivetette hálóját -, s így aztán még ha ráeszméltek is, hogy becsapta ?ket, nemigen jöttek a nyakára. Visszamentek Sargodhába, Lalukhetbe, összecsomagoltak, s csak kés?n jöttek rá, hogy bolonddá tették ?ket.
Az élet nehéz, s öreg embernek az eszével kell megkeresni a betev?t. Muhammad Ali aztán nem ara termett, hogy megessen a szíve a keddi asszonyokon.
De a hangja bizony megint csak önállóan, nélküle döntött, s ahelyett, hogy belefogott volna a szokásos kábításba, kiteregette legnagyobb titkát.
– Rehána kisasszony – mondta Muhammad Ali hangja, és Muhammad Ali elképedve hallgatta -, ön aztán ritka egy személy, valóságos drágak?, igen, és önnek megteszem, amit tán a tulajdon lányomnak sem tennék meg. Olyan dokumentum van a birtokomban, ami egy csapásra megoldja minden gondját.
– Ugyan miféle varázspapír az? – kérdezte a lány, s a szemében most már minden kétséget kizáróan csúfondáros szikra lobbant.
Most lett csak igazán sutton-suttogós a Muhammad Ali hangja!
– Egy brit útlevél, Rehána kisasszony. Valódi, eredeti, újdonatúj. Van egy jó emberem, az beleírja az ön nevét, beleragasztja a fényképét, és ön akkor, hahó, meg sem áll Angliáig!
Megmondta! Kimondta!
Látta, bármi megtörténhet ezek után, hiába, ilyen ?rült egy nap ez. Aligha ingyen oda nem adja féltett kincsét ennek a lánynak, s aztán egy év múlva is átkozni fogja magát érte.
Vén bolond, korholta magát, micsoda dolog, hogy a legvénebbeket is ujja köré csavarja egy ilyen csitri!
*
– Jól értettem? – kérdezte a lány. – Arra akar rávenni, hogy buntettet kövessek el, és…
– Nem bun az. Egyszerusítés inkább.
– …illegálisan utazzam a londoni Bradfordba, és visszamen?leg igazoljam a konzulátusi száhiboknak a rossz véleményét mirólunk. Bábudzsi, bábudzsi, nem jó tanács ez.
– Az angliai Bradfordba – javította ki kedveszegetten az öreg. – Nem úgy kell fölfogni , amit mondtam.
– Hanem vajon hogyan?
– Szegény ördög vagyok én, bíbí, s csak szépséged miatt ajánlom neked ezt a kincset. Nem lenne szép, ha köpnél a nagylelkuségemre. Fogadd el szépen. Vagy ne fogadd el, ha nem tetszik, eriggy haza, verd ki Angliát a fejedb?l, csak be ne menj ebbe a házba, el ne herdáld a méltóságodat!
Rehána kisasszony azonban fölkelt, hátat fordított az öregnek, s a kapuhoz ment, ahol a lala épp most förmedt rá az asszonyokra, maradhassanak, mert egy árva lelket be nem fog ereszteni.
– Menj csak, csinálj bolondot magadból! – kiáltotta utána Muhammad Ali. – Azt hiszed, érdekel?
Rehána kisasszony hátra se nézett
– Ez a mi átkunk! – kiabált az öreg. – Szegények vagyunk, tudatlanok vagyunk, mégsem akarunk tanulni!
– Ohó, Muhammad Ali! – szólt át egy asszony a bételdiós stand mell?l. – Boszszantó, he? Fiatalokra bukik a kicsike, mi?
Muhammad Ali aznap nem is tett egyebet, csak ácsorgott a konzulátus kapuja el?tt, és kárpálta magát, eriggy innen, vén kecske, nem fog az már szóba állni teveled. Ám a lány, mikor nagy sokára kijött, mégis ott lelte.
– Szalám, jó tanács-vála! – üdvözölte.
Higgadt volt, látszott, megbékélt Muhammad Alival, és Muhammad Ali azt gondolta, istenem, ja Allah, ez megcsinálta. A brit száhibok is belefulladtak abba a szép szemébe, és szabad az útja Angliába.
Reménykedve ránevetett. És íme, Rehána kisasszony kedvesen visszamosolygott.
– Rehána, bégum! Fogadja jókívánságaimat, leányom, látom, szerencsével járt.
A lány ösztönös mozdulattal az öreg karjára tette a kezét.
– Jöjjön csak – mondta -, hadd hívom meg egy pakorára, köszönetképpen a tanácsáért, s engesztelésül, amiért olyan goromba voltam.
Ott álltak a délután porában, az indulófélben lév? busz mellett. Kulik szíjaztak összetekert hálógyékényeket a busztet?re. Árus kajabált, tukmálta az utasokra szerelmes füzetkéit, zöld patikaszereit, boldogtalanság ellen ajánlgatva mindkett?t. Rehána kisasszony és az üdvözült Muhammad Ali a busz els? „sárhányóján”, azaz a lökhárítóján ülve ette a pakorát. A vén tanácsadó halkan hümmögni kezdett valami dallamot, amit a moziban hallott. Megenyhült az alkonyatban a nap heve.
– Elrendezett jegyesség volt az – jelentette ki kerek perec Rehána kisaszszony. – Kilencéves koromban kötötték meg a szüleim. Musztafa Dár harminc volt akkor, de apám olyan embert akart férjemül tudni, aki majd gondoskodik rólam, és Musztafát ilyen férfinak ismerte. Szüleim id?vel elhaltak, Musztafa Dár pedig Angliában ment azzal, hogy hívatni fog, ha eljön az ideje. Sok éve már ennek. Van egy fényképem róla, de hát idegen férfi nekem, nem több. A hangját sem ismerem föl a telefonban.
A vallomás meglepte Muhammad Alit, mindazáltal biccentett, remélve, hogy sikerült bölcs képet vágnia hozzá.
– Végtére is – szólt -, az embernek a szülei mindig a legjobbat akarják. Találtak, ugye, önnek is egy rendes, tisztességes embert, aki, lám, tartotta is a szavát, és magához fogja venni. No és most ott az egész élet, hogy megismerje, megszeresse.
*
Muhammad Alit zavarba ejtette a lány mosolyán átüt? keser?ség.
– No de öreg – szólt Rehána kisaszszony -, maga máris vitetne Angliába?
A férfi meglepetten fölállt.
– De hisz csak úgy ragyogott az arca… azt hittem… már bocsánat, de ezek szerint mégis elutasították?
– Minden kérdésre rosszul feleltem. Összekevertem a rokonságot, tökéletesen átrendeztem a fürd?szobát, megkevertem, amit csak lehetett.
– Szörnyu, és most mi lesz?
– Hogyhogy mi lesz? Visszamegyek Lahoréba, vár a munkám. Nagy házban dolgozom, három aranyos kisfiúnak vagyok az ájája. El is szomorodtak volna, ha odahagyom ?ket.
– De hát ez kész tragédia! – jajongott Muhammad Ali. – Lássa, miért is nem fogadta el az ajánlatom! Most már, sajnálattal közlöm, nem lehetséges. Bevezették a nyilvántartásba, föltették a keresztkérdéseket, most már az útlevelemmel se boldogulna. Oda, lássa, minden, pedig milyen egyszer? lett volna, ha megfogadja a tanácsomat!
– Nem úgy van az – felelte a lány. – Szerintem magának sincsen szomorkodnivalója.
Míg a porfüggöny el nem nyelte a buszt, Muhammad Ali az udvarról nézte Rehána kisasszony búcsúmosolyát, melynél boldogítóbb, szebb látvány nem adatott neki egész hosszú, forró, kemény, szeretetlen életében.
Falvay Mihály fordítása
A novella megjelent az Európa Kiadó által 1996-ban kiadott Kelet, nyugat cím? kötetben.
http://www.tar.hu/vt6605/read/konyv/rushdie/index.htm
Küls? hivatkozások:
Írásaiból részletek a terebess.hu-n.
New York Times special feature on Rushdie, 1999
A good collection of links plus short descriptions of his novels
The Rushdie death threat affair
hu.wikipedia.org
terebess.hu
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:39 :: H.Pulai Éva
