Tizenkilenc volt, szeptember nagyon,
még berémült a nap az ablakon
s a szűk fürdőben, langy zuhany alatt
illó párába fúlt a pillanat.
A víz csitított hangja szaggatott
sugaraival mosta a habot,
és percek múltán, mintha illene,
elhallgatott a szökőkút zene.
Beillatoztál. Köszöntél kicsit,
s én nem értettem az akármi mit,
csak arcod tömted krémekkel tele.
A nő voltál. S majd meghaltam bele.
Legutóbbi módosítás: 2010.10.11. @ 20:07 :: Böröczki Mihály - Mityka
