Mindenütt otthon – néz a gyerekszem,
mert hazavezetik, bárhova kerüljön;
föl nem fogja az eltévelyedést,
pedig szipákol az els? percben,
s kezét föltartja, a világ rá ne d?ljön.
A sötétnek sok a színe, szaga,
a legkisebbikt?l egy világ beborul –
kifényesül bel?le a lélek;
vigasztalan immár, mi egyedül,
amikor a sok hiány összegy?l.
