Seres László : Hordozlak

Magamban hordozlak mióta élek.

Ha elátkozol, akkor is áldalak.

Éveim fogynak, mint ég? gyertyaszál

s látod, egyre több leszek általad.

 

Te adsz erőt, mikor gyengül a karom.

Hited lobogása éltet, táplál.

Óvjuk már a hulló homokszemeket,

hol a hajnaltűz ébren talál ránk.

 

Földre borult arccal gyónom meg neked

a be nem vallott férfi bűnöket,

egy élet árán feloldozást adhatsz,

ha kísért még emléknyi bűvölet.

 

Hisz úgy fáj nekem, ha nem vagy itt velem,

mintha lángok közt parázson járnék.

Nem sóvárogtam talmi kincsek után,

hogy vagy, az a legnagyobb ajándék.

 

Köröttünk világrendszerek estek szét.

Én őrzöm égre karcolt névjegyed

földi csillagmását s úgy várom csendben,

veled az utolsó ítéletet.

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.