Lehoznám neked
még egyszer a Holdat
részeg éjen, ha gyötör a láz.
Csillagrendszered
ájult foglya voltam,
elvakított káprázat, varázs.
Mert hittem vakon
a mézédes szóknak
s megőrjített karodban a vágy.
A ringó tavon
jaj az elalvóknak,
vonz a mélység, vonz a magasság.
Te megtagadtál
az első kakasszóra,
mikor még alig hajnalodott.
A vérző Napnál
várok rád azóta,
hogy ajkam Judás-csókot lopott.
Itt vagyok, látod
lábad elé hulltam,
eljátszom az okos ostobát
és megbocsájtok
jövőnek és múltnak…
Csak hagyjál még aludni tovább…
Legutóbbi módosítás: 2010.05.04. @ 13:14 :: Seres László
