Egy zacskó a világ, átlátszó légtömeg,
S benne én, egy parányi atom.
Már nem tudom, hogy tavasz ez vagy érszövet,
Csak, hogy ártalmas e fájdalom
Egy zacskó a világ, játékos ?rület.
S benne én, a magányos senki,
Lelkem hatalmas ?r, csak álom az élet,
És én már nem akarok lenni
Csak képzelem, hogy élek, s tudom nincs világ.
Te voltál az egyetlen elem.
Most üresen keringnek a molekulák,
És nem tudom, hogy mi lesz velem
