Marthi Anna : Szivárványnak

 

 

fekete övet tesz az est holdsugarára a kárpótolandónak

ki kit szeretne és mivel meseként érhet el csupán egy kis sikert

olcsó hűs áhítatot osztanak kis dombok tetején magány-padok

vártunk mi mégis másféle érzést fakadna ki sötét batyud éjek éje

ömlene ki apró sziporka csilingelve ég hullámhosszán, de minek

elég nézni előre fel oldalra el mindenhol egyedül ülsz a semmibe’

bármi eszedbe jutna fájna vallomása osztatlan sikert aratna

hiába gyötröd azzal mi újabb emlékkel lenne terülj asztalka

zsúfolt érzések zsúfolt szavakká tornyosulnak

valami egyszerűt éreznél de érintés nélkül üt éjfélt az óra

Legutóbbi módosítás: 2010.05.12. @ 06:10 :: Marthi Anna

Szerző Marthi Anna 1328 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak