Ajándék-gyökerű
fenyő a sarokban.
Csonka gyertya lángja
még utolsót lobban,
edénycsörömpölés
hallik a konyhából.
A kis betlehemben
üres már a jászol.
Dobozok, papírok
egymás hegyén-hátán.
Egészen mást vártam,
mint ami itt várt rám.
A kacagásokból
nyoma sincs a hangnak.
A könnyek a padlón
régen felszáradtak.
… Nna, még néhány nap, és
vége lesz egy évnek.
A tavalyi tervek?
Megzápult remények…
Ötödike, hétfő –
év, hét első napja.
Mindenkit úgy vár a
meló, ahogy hagyta.
Drágább lesz az élet,
magasabb a létra,
sürgősebb a munka
– hogyhogy nincs kész még ma?! –
ráncosabb az asszony,
jobban fáj a térdem
– a késdobáló is
messzebb van, mint régen.
Aztán majd’ egy évig
karácsony – nem lesz már.
Nem lesz a szobában
vidám, s könnyes szempár,
nem lesz üres doboz,
csillagszóró-hulla,
a padlórésekben
tűlevél lehullva,
szaloncukor-papír
laposan, tépetten.
Az ablakon egy évig
a függöny se lebben.
2008.dec.26.
Legutóbbi módosítás: 2010.03.19. @ 07:07 :: Zalán György