Nyomorba lépked, aki erre jár.
Pár sánta lábú korhadt kerti pad,
firkával terhes, omló házfalak,
amit elé e feslett tér kitár.
Peremváros. Füst, trágyaszag megül,
zöldnyálkás árok, ragyás kockak?
meghitt zsivaj, a szenny hegyekbe n?,
s a híg mocsok tócsában szétterül.
Még jó, ha erre jár az alkonyat,
szürkeszín fátylát itt-ott ráfedi,
homály vacog a csonkolt fák alatt,
bújna a táj, mert magát szégyelli…
Rég fénye volt, de ma! Ágrólszakadt
napok sorát cél nélkül tengeti.
2010 március 12
Legutóbbi módosítás: 2010.03.18. @ 09:38 :: Koosán Ildikó
