Kétszáz éve, 1810. február 5-én halt meg Rát Mátyás evangélikus lelkész, az els? magyar nyelv? újság szerkeszt?je. A Magyar Hírmondót Rát szinte teljes egészében maga írta és szerkesztette, ami szinte emberfeletti feladatot jelentett.
Révai Miklós így írt az elsõ lapszerkesztõrõl:
„Amíg csak fennmarad a magyar név, halhatatlan lészen Rát Mátyás az õ dicsõ fáradságáért, melyet a hazának számtalan hasznára kezdett, folytatott is három esztendeig, nagy szorgalommal ugyan, de nagyobb küszködéssel.”
Rát Mátyás 1749. április 13-án született egy gy?ri iparos-keresked? családban. Tanulmányait a pozsonyi evangélikus líceumban végezte, majd beutazta Magyarországot és Erdélyt, ezután négy évet töltött a híres göttingai egyetemen. Számos világi tudományba is belekóstolhatott az egyetem kiváló, felvilágosult szellemû tanárainak elõadásai révén. Különösen August Ludwig Schlözer gyakorolt rá nagy hatást, aki a statisztika, az államtudomány elõadója volt, folyóiratot adott ki, és újságíró-kollégiumot tartott az egyetemen. Ebben bizonyára Rát is részt vett. A professzor az összehasonlító nyelvészet és a forráskritikán alapuló történeti kutatás egyik úttörõje volt, és az újságok híreinek értékelésében ugyanolyan szigorú kritikát kívánt meg hallgatóitól, mint általában a történeti forrásokkal kapcsolatban. E felfogásnak köszönhetõen Rát késõbb nagy figyelmet fordított hírei, közleményei hitelességére, és ezt a szempontot igyekezett érvényesíteni szerkesztõi munkájában is. A göttingeni fiatalok mozgalmához közel álló Herder munkássága szintén hatással volt rá. Közvetlenül hatott rá a német filozófus népdalok iránti érdeklõdése, de bizonyára sok ösztönzést kapott Herder példájából a szláv népek iránti rokonszenv, az anyanyelv, a néphagyományok, valamint a nemzeti múlt jelentõségének felismerése tekintetében is.
Tanulmányútjáról hazatérve Pozsonyban nevelõsködött. A pozsonyi Landerer nyomdából már több mint egy évtizede kikerült a Pressburger Zeitung címû német nyelvû újság. A göttingeni tapasztalatok arra serkentették, hogy magyar nyelvû újságot is szerkesszen. A város másik nyomdászát, Patzkó Ferenc Ágostont könnyen megnyerte tervének: már 1779. július 1-jén kiadtak egy Elõre való tudakozást, amelyben felmérték a lap várható fogadtatását és az elõfizetõk körét. A kiadó alkalmazottjának tekintette a szerkesztõt, és a bevételtõl függetlenül, meghatározott szerény összeggel honorálta évente.
A felmérés kedvezõen alakult, de a lapkiadási engedély már nehézségekbe ütközött: a Magyar Királyi Helytartótanács igyekezett ellehetetleníteni a vállalkozást. Végül sikerült megszerezniük magának a királynõnek, Mária Teréziának a hozzájárulását, de csak azzal a rendelkezéssel kiegészítve, hogy a lapot cenzúráztatni kell a helytartótanáccsal. A kiadó tíz évre kizárólagos jogot kapott a magyar nyelvû újság kiadására. A cenzúra II. József uralkodása alatt sem szûnt meg, csak enyhébbé vált bizonyos vonatkozásokban. Ebbõl viszont az következett, hogy a jozefinizmusban is csak korlátozott mértékben jelentkezhetett a lap kritikai-bíráló tevékenysége.
A Magyar Hírmondó els? száma 1780. január 1-jén jelent meg Pozsonyban. A beköszönt? a magyar sajtó kés?i jelentkezésének okait kutatva a nemességet okolta: nincs bennük érdekl?dés és fogékonyság, elszigetelten élnek, mint „féreg a dióban”. Az egyhasábos, kis nyolcadrét? lap hetente kétszer jelent meg, szorosan kapcsolódva a postajáratok indulásához, mert a kezdetben háromszázhúsz, kés?bb már ötszáz el?fizet? az országban elszórtan élt.
Rát igyekezett olvasóit a világ történéseir?l is tájékoztatni, így beszámolt például az amerikai függetlenségi háborúról, Belgium szabadságharcáról. Itthon valóságos „tudósítói hálózatot” m?ködtetett, az önkéntes levelez? „írástudók”: papok, tanárok örömmel kapták tollvégre a jelent?s és az apró-csepr? eseményeket, de hosszú és rossz versekkel is elárasztották. Rát véleményér?l vajmi keveset tudni a cenzúra miatt, de a tudományos és irodalmi folyóiratok hiánya feletti elégedetlenségének így is hangot adott.
Az újság fejléce
A nyomába lép? szerkeszt?k, Révai Miklós, Barczafalvi Szabó Dávid, Szacsvay Sándor is az ? elvei szerint jártak el. Az újság Pozsonyi Magyar Múzsa címmel 1787-t?l egy évig melléklapot is kiadott irodalmi és tudományos tematikával. Rát a nyelvújító mozgalomnak is hátteret kívánt biztosítani: vigyázott arra, hogy stílusa magyaros és közérthet? legyen, nem kedvelte az idegen szavakat, azt vallotta: új fogalmakat új szavakkal kell kifejezni, a „dolognak mivoltához alkalmaztatott új szólásokkal”. Az 1788-ban megsz?nt Magyar Hírmondót újabb lapok követték, a Magyar Kurír, a Hadi és Más Nevezetes Történetek, majd a Kazinczy Ferenc, Batsányi János és Baróti Szabó Dávid alapította Magyar Museum.
Rát Mátyás 1782-ben felhagyott az újságírással. 1783-ban prédikátor lett Gy?rött, s bár többször is próbálkozott azzal, hogy írói munkásságából éljen meg, s sikertelenül megpályázta a budai egyetem matematikai tanszékét, élete legnagyobb részében mégis lelkészként ténykedett. Tervezett tudományos munkáit nem tudta elkészíteni, így latin-német-magyar szótárát sem tudta kiadni. A sokat csalódott Rát 1810. február 5-én halt meg, 61 éves korában, Gy?rött.
A Magyar Hírmondó címû, 1780-ban útjára indult elsô magyar újságban – Kapronczai Nyerges Ádám, az erdélyi származású, Bécsben tanult nagyszerû betûmetszô munkásságát méltányolván – az egykori cikkíró megjegyezte, hogy nem csupán az arab és örmény betûk metszésében, hanem a keleti nyelvek tanulásában is élen kellene járniuk a magyaroknak. Így fogalmazott: “ Mind a szomszédság, mind pedig saját nyelvünknek mivolta régen arra ösztönözhetett volna bennünket, hogy a napnyugati európai nyelvek mellett igyekeznénk a napkeleti, nevezetesen a török, persa és arab nyelveket is tudni. Ha efféle tudósok köztünk felesen volnának, mintegy közbenjárók lehetnénk a napkeletiek és napnyugatiak között, amazoknak kincseiket s tudományjokat emezekkel közölhetvén.”
Magyar Hírmondó, 1780. nov. 11. 91. sz. 737-739. o.
MTI
kulturpart.hu
lutheran.hu
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:40 :: H.Pulai Éva
