Grin Sándorné : Kölcsön könnyekkel egy vérző éjen, midőn reám zúdultak az Üllői-úti fák

Elnézést kérek Arany Jánostól, Ady Endrétől, József Attilától, Juhász Gyulától, Nagy Lászlótól, Pilinszky Jánostól, Radnóti Miklóstól, Tóth Árpádtól, Kosztolányi Dezsőtől, Gyurkovics Tibortól, Buda Ferenctől, Kiss Dénestől.

 

Én nem tudom, mi ez,

és nem is jó. Hiába

élsz bennem, akár a vérem,

számban már alvadt vérdarab.

Gyűlnek körém éji vadak,

dalolják halálomat.

 

Fülembe forró ólmot öntsetek!

Belső éjszakám elvadult,

s plakátmagányban ázó reggelek

a semmi ágára ültetik szívem.

 

Csak ennyit érek én?

Csak, mint a szó versemben?

Csak percek mennek, ezredévek jönnek.

Csak Te nem fogod kezem.

 

Úgy kéne sírni, húz az álom.

Kusza köröttem az élet, a sors.

de akárhogy is, Szürkeszemű,

ott, azon a szelíd éjen

egy darab magamból

asztalodon maradt.

Legutóbbi módosítás: 2010.02.10. @ 09:07 :: Grin Sándorné
Szerző Grin Sándorné 0 Írás
Ami engem illet, azokat a költőket szeretem, akik tudnak verset írni, azokat az orvosokat, akik tudnak gyógyítani, és azokat a festőket, akik tudnak festeni. Oscar Wilde ...sajnos egyik kategóriába sem tartozom , viszont rendkívül szerethető vagyok...már-már idegesítően .