Bevallom – oly sokat henyéltem egykoron…
nem érdekelt a sok korom,
mi ablakomra szállt!
S ha már kilátni vágytam rajta oly nagyon,
a buzgalom kezébe vett –
csak erre várt!
Vezényletével úgy sikáltam ablakom’ –
Nem is tudom, hogy életem
hogy’ élte túl…
Ma már a lányomat tanítgatom, s hagyom,
csinálja ? – csak úgy men?,
ha nála tisztaság az úr…
