Ady pávája imigyen szóla: „Felszállott a páva Vármegye Házára / Sok szegény legénynek szabadulására.”
Látnok volt Ady, vátesz, hiszen el?re megmondta, a szegény legények szabadok lesznek, ha a pávák felemelkednek. Ott sínyl?dtek eladdig azok a szegény, szerencsétlen legényekkel együtt a saját portájukon, nézegettek ki a tornác rácsai között, ”mikó’lesz má’jaó világ?”
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer, hogy az Isten felvitte a pávák dolgát, egészen a tet?ig! Amikor páva felszállott a házra, tanácsházzá lett az nyomban! Ott azt a tanácsot adták a vörös-karmú, fényes tollú páváknak, kóricáljanak csak rakonca nélkül, riszáljanak, kacarásszanak a pór legényb?l lett méltóságok el?tt. Volt ám abban a házban pávakakas, pulykagúnár, gácsér, kiskakas, nagy-kakas, túzok és vöcsök, volt ott kérlek szépen, mindenféle madár. Minden jómadárnak meglett ott a párja!
Bartók miért nem írt err?l zenét, mit gondolsz? Hiszen varázslatosabb ház volt ez a tanácsház, mint a Kékszakállú herceg vára. Jah, hogy Bartók id?ben lelépett? Még a tanácsok el?tt? Okos ember, id?ben lép, a butatyúk meg egyhelyben topog, mint a tojósgalamb.
Héják, kesely?k is id?ben léptek, most azt mondják, mert kellett, mert muszáj volt, mert kényszerítették ?ket. Vén tyúk vagyok én már, nekem ugyan ne vijjogják ezt, emlékszem én még arra, mi volt muszáj.
Ki ott belépett, nem hagyott fel a reménnyel, jaj dehogy, hiszen nem pokoli volt az kérem, hanem inkább feltámadott ?-méltóságukban a paradicsomi remény, ma is elkapnak egy libát, vagy kihorgásznak egy kis n?i csukát, majdcsak lesz mára is, valami izgalom!
„Na, ezek is csak dugni tudtak!” — Mondod mérgesen magadnak, hát igen, mit mondjak, „ezt jól eldugták”, mármint a mi békés, boldog id?skorunkat.
De keressük, keressük csak együtt, hátha megtaláljuk, valahol, valamikor…
Emlékszel még a Tanácsházán dolgozók, nemes egyszer?ségére? Emlékszel még, nagyszer?ségükre? Mindent tudtak, mindent elintéztek! Csak néhány kérvényedbe került.
Meg néhány évbe. Ne legyünk má’ ilyen hálátlanok, hiszen elintéz?dtek az ügyeink rendesen, vagy a tiéd máig sem? Az én ügyemet jól elintézték.
Na de hagyjuk, idézzünk inkább szellemet!
Vetted észre milyen divat a szellemidézés? Táncoló asztalokon üzenik a túlvilágról boldogultak lelkei: van remény!
Nem idézem Adyt, mégis folyton jelen van az életemben. „Góg és Magóg”, meg a „Margita élni akar” arról nem beszélve, hogy folyton hallom, valaki kalimpálva nyúzza a „Fekete zongorá”-t… tudod, sertepertélés közben. Hamarabb telik az id? zongoraszó mellett.
Ady szelleme személyes ellenségem, elcsaklizta t?lem az els? férjem, ?t jobban szerette, ?rá többet költött, mint a saját gyerekeire, mármint Ady szellemiségére költ. Nem verset, pénzt. Nem pénzt, egy vagyont. Hátrahagyott rekvizitumait gy?jti még most is, na jah, meg a pávákat is. A csalfa szín?, fényes tollú pávákat. Sorozata volt bel?lük neki is, mármint a pávákból, Fibonacci is megirigyelhetné —, de nem emiatt váltunk el, hanem… ki tudhatja, mi miatt. Az egy másik történet, nem a mostani bajom, régi fájdalom, kopott emlékek, félig-felejtett bánat.
Na jó, elmondom Neked mégis, miért váltunk el az els? sorszámúval.
Balesetb?l kifolyólag. Igen, sokszor érte baleset, félrelépett gyakran. Mivel babonás vagyok, a tizenharmadiknál benne hagytam a mély veremben, amibe beleesett, ott a tanácsházában. Ott nem papírmaséból készült a szerelem gyümölcse, mint a tv-sorozatban. Mégis könnyeztem, itt az élet-monitorának túloldalán, de gügyörészni egy ideig nem volt kedvem.
Az élet mégsem egy brazil szappanopera! Nem gondolod? Nincs akkora fantáziája egy szappanhegy? tollasnak, mint a valódi élet színdarabírójának, de nincs ám!
Nem hiszed? Bebizonyítom:
Mi kell egy szappanoperához? Család. Z?rös család. Eddig O.K-s vagyunk, nemde? Z?rös család a való életben több van, mint amennyi filmet forgattak a filmforgatás történetének kezdetei óta. Mit?l z?rös a család? A szappanoperában a hazugságra és egymás manipulációjára épül a z?r. Moliere óta, a félreértésen alapuló helyzetkomikum a z?rös sorozatcsaládok sója. A valóéletben? Szerinted mit?l z?rös egy család?
Van egy valódi családban hazugság, manipulálás, félreértésen alapuló helyzetkomikum?
Mit gondolsz err?l? Lehet hazudni, a társadat felhasználni, a saját érdek-érvényesítésed során?
Lehet félreértésb?l fakadó komikum?
Képzeld el, úgy éltem le az életem, valószín?leg a kétharmadát máig, abban a téveszmében leledztem, hogy valódi családban nincsenek hazugságok, nincsenek manipulációk, nincs olyan félreértés, amit ne lehetne ?szintén megbeszélni.
(Huuú, de sokáig akarok élni, a szívbajommal, meg a szív z?römmel, már megint irreális vagyok, jaj ez a butatyúk bennem… de legalább optimista!)
Ismered az optimista, pesszimista tesztet? Mondd számodra félig üres, vagy félig tele a pohár?
Legutóbbi módosítás: 2009.12.28. @ 11:00 :: Tasa Tamara
