Lucskai Vincze : Egy lyukas zsákbábu monológja

irigylem  
 az élni tudót  
 a könyör híján   
 taposót  
 a kajánul vigyorgó   
 kút káván hanyagul könyökl?t  

 mutatom ám mélyem  
 hogy h?süljön benne  
 ambróziás kéjed  

 talp alá valót a   
 taposónak  
 döngölje csak a lében fuldoklókat  

 dongák közt ha szivárog   
 ozirisznak vére  
 fojtogasson  az abroncs  
 s áldd a ned?t  
 te balgán áldó  
 zsinóron rángatott bábú  
 kopott marionett  
 lyukas burattino  
 árnyjátékok torz profilja  
 nyeljen el egy sarok pora  

 üssed üssed botocskám  
 kitudja mily szóra  
 éled majd újra  
 hisz oly halk a lélek  

 s maszkomat majd lecserélem   
 egy mosolygósra 

Legutóbb szerkesztette - Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...