Efraim Arie Staub : Madár

Látod? A fán terpeszti a tollát

Csípi magát a cs?re hegyével,

nézi szemével, vaksi szemével:

Élek-e? Élek-e még.

 

Pattog a r?zse, felcsap a lángja,

száll fel a füst, a szél tarajára,

fröccsen a zsír – végére a nyársnak –

szalonnám b?re pirúl.

 

Élek-e még, amíg a szalonnám

zsírló-pirosát torkomnak eresztem?

(Csak áll, s vár rám a Madár)

 

Lobban a láng, hogy lebben a szárnya,

cs?re el?l jár (hátul a farka),

messzire száll. Már messzire jár.

Legutóbbi módosítás: 2009.11.20. @ 18:37 :: Efraim Arie Staub
Szerző Efraim Arie Staub 0 Írás
Költő vagyok, bolond vagyok. Mindig üres zsebem. Talán a sors akarta azt, hogy mindig így legyen. Költő vagyok? Bolond vagyok, tétova, furcsa pára. Névtelen. Szürke. Senki, csak Parnasszus páriája. Elhunyt:2016 novemberben