*
Mikor indultam
hársfavirágport hintett talpam alá a föld.
Tenyerembe simuló hűs kavicsok
súgtak minden keresztútnál.
Varjak károgása bíztatott elhagyni
régi életem.
Hittem
ott a naptól árnyékosra csókolt hegyen túl
hangodba öltözhetek.
ősz van.
Sziklának vetve hátam
akarom,
az éles kő hasítása erősebben fájjon
sosem volt ölelésed hiányánál.
Más időkben talán
inged vásznába moshatom
jázminfehérre álmodott álmaim.
Legutóbbi módosítás: 2009.11.01. @ 21:16 :: Báder Judit