– Már megbocsásson,
kérem tisztelettel,
de aki nem megváltónak,
az mi a fenének jött ide,
(ha szabadna tudnom,
…kérdem én:
aki nem megváltónak,
de mindennek jöttem.)
*
Megváltó voltam egy éjszaka,
mindenb?l kimostak,
s anyámra raktak…
*
Emlékezni a jöv? fel?l,
a múlt irányába szoktak,
így megmagyarázható minden,
mi kifutásában érthet?.
(De köztes az ember életével.)
*
Sírni meg csak el?re lehet,
milyen nevetséges volna,
ha a könny és takony agyunkba
visszaszállna, s nem el?re vinne.
(Vagy vinne lefele.)
*
Éppen nálad voltam,
amikor kimaradtam mondatodból,
ezért kett?s veszteségként éltem meg:
– se én, se benned.
*
Találd ki azt, aki vagyok, mert
én már belefáradtam, hogy
hiszékeny legyek, és elképzeljem
a mi összefüggéseinket hiánnyal.
*
Ha meglenne a legpontosabb nyelv arra,
ami most vagyok, elhallgatnék,
mert nem merném kimondani
az ember általános “állapotját”.
*
Mondd meg, az isteni egyke
Testvérei merre, ha nem mi –
Felebrátok reménykedésben
Egyenként bizonyossági,
Hogy egyedüli ember nincsen,
Az ember valami nagyszer?,
És utána inni se kell,
Ha a mélyben kiötli Szatyin.
Legutóbbi módosítás: 2009.11.01. @ 22:29 :: Petz György
