Takács Dezső : Hulljatok levelek

Rejtsetek el engem
Mert az én édesem
Sírva keres engem
(népdal)

Én sohasem tudtam

hová visz a járat.

Talán, ha cifra malmán

őrölne a bánat,

s a madarak

szemenként

széthordanának

minden keresztútra,

te sírva keresnél,

összeraknál újra,

akkor még lehetnék

hajnalban érkező,

soha nem vétkező,

mi akartam lenni,

kit szerettél volna

magad mellé venni.

 

Ha volt is kincs,

elveszett.

Hulljatok levelek!

Nem ment már

meg semmi.

Gyanú árnya lebben,

elfordult az Isten.

Rejtsetek el engem!

Legutóbb szerkesztette - Takács Dezső
Szerző Takács Dezső 190 Írás
Viharban érkeztem, vaksötét éjszaka. Hajlongó jegenyék, átázott föld szaga, s Anyám volt ott még, meg a bába, mikor belesírtam ebbe a világba, a Sztálin utca nyolcban, alig hallhatóan.