Böröczki Mihály - Mityka : Dal jajra, táncra, kettő szál virágra

Nyomtatás

JAJRA

Jaj, már elvesztettem,

meg sem is találtam,

megláttam magamban,

talán sose láttam.

Elibém piroslik,

szaladok utána,

tornyos feketében

utamba ki állna?

Futok mozdulatlan,

rozmaringfehéren,

hajnalhasadáskor,

csillagtalan éjben.

Szép lovam habosra

csapkodja a vérem,

szaladok utána,

el sohase érem.

TÁNCRA

Körül is táncolom,

érek derekához,

illetem szívemmel,

nem ereszt magához.

Kezem, lábam, testem

pörgő őrületben,

nem lehet megállnom,

nem ereszt el engem.

Látásom sötétül,

gyöngül szorításom,

százszor abbahagynám,

sebesebben járom.

Belőle szakított

jajjal rogyok térdre,

szerelmetes ingem

cafatokra tépve.

KETTŐ SZÁL VIRÁGRA

Engem szárít szomjad,

engem mar éhséged,

rakott asztalomtól

ki taszít el téged?

Mögéd igazítok

súlyos tölgyfaszéket,

ételem, italom,

italod és étked.

Hozzád sürgök-forgok,

elibéd kínálom

minden szegénységem,

minden gazdagságom.

Korsómban ott díszlik

kettő szál virágom,

fekete életem,

lilomhalálom.