Álomhegyre kapaszkodsz, de mondd, miért?
Ott sem ringatnak szelíd hangú hajnalok.
Ne félj, cseréld el agg múltad szívedért,
tested égetik máglyára dobott álmok.
őrizd halk fohásszal tiszta szerelmed,
előtted omlik össze lelked magánya,
dobd el hited, az égen lásd, szétpereg,
csendedben pihen holnapok árvasága.
Takard magadra a krisztusi kegyelmet,
szíved más lángjában örökre elporlad.
Kifosztott vagy, hű szolgája az Istennek.
Vesd le ruhád, add nekem csupasz önmagad,
ne kolduld mások kincsét, bús gazdagságát,
feküdj inkább mellém, gyújtsd meg te a máglyát.
