Most aztán tényleg lent vagyok…
meg kéne halni és újjászületni
az összes nyomort mind elfeledni
a bánatokat jó mélyre temetni
ki kéne ülni a fagyba és várni
jeleket rajzolva a piszkos hóra
dermedten áhítva várni a jóra
jégkockát találni tüzes katlanban
lehetetlen – s mégis bízni magadban
szétesett álmokban reményekre lelve
id? sodrásával dacolva nevetve
hegytet?re állni és vitázni a mával
lenézni a völgybe és új utat találva
nem gondolni búra bajra és halálra
…ismét mosolyszikra t?zze szép szemedet
– összes kételyemre lehetne felelet –
ez lenne minden, de nem tudom…nem lehet…
