Csókolom!
Most olyan okulásosat fogok Nektek mesélni.
A Papussal meg az Icával kimentünk Spanyolba melózni. Itthon sajnos a gazdaságból nekünk csak a dübörgés maradt a tanyán.
Fapados géppel repültünk. Negyedóráig kerestem a fapadot, de egy rohadt szálkát se találtam. Mindenütt fasza ülések sorakoztak. Tiszta átverés. Dögőjek meg, ha ebben nem a Balázs van benne…
Az Icus nagyon művelt. Mondta is: — Te kis húgyagyú, ez azért fapados, mert olcsó! — Ezt a rosseb se érti.
A Papus azonnal kiszaszerolta a legjobb steward…, stew…, szóval nénit és meg akarta fogdosni. A szomszédja rája szólt, hogy még a gondolatot is vesse el, mert leszállítják. A Fater osztott, szorozott és belátta, gyalog rohadt soká érne oda.
Az Ica meg alig, hogy felszálltunk szexelni akart. A klóban! Aztat mondta, ez most olyan légies lenne! Nekem inkább szűk volt. Amit azonban az Ica produkált, az valami szuperszonikus… Perverz állat a csaj, de jól csinálja. Itt pofázom már percek óta, de még nem is mondtam, narancsot fogunk szedni. Egy aranyos, önzetlen munkaszervező adta az ötletet, némi euróért. Adott nagy tájékoztatót, hogy állati szép szállást fognak nekünknek adni, még francia ágy is lesz.
Eztet alapból nem értettem. Spanyolban franciaágy? De én egy kis műveletlen tanyasi suttyó vagyok…
Meg még ígérték aztat is, hogy a szállodából látjuk majd a tengert. Ettől nagyon beindultam, mert otthon csak egy lavór vizet szoktam látni, azt se nagyon a petrólámpától, amikor fürödök.
A Papus az ágytól indult be. Mindjárt be is osztotta a helyeket. Ő alszik az Icus mellet, én meg lábnál. Apuka egy áldott jó ember!
Lekászlálódtunk a padosról és vártuk a klotyós buszt, amelyik a szállásra viszi lelkes kis csapatunkat. Az már kicsit gyanús volt, hogy egy marhaszállítót küldtek, amelyiken volt még sok tehéntrágya.
Csendesen beleléptünk, mert mit vót mit tenni. A napi húszezer forint lebegett erőteljesen a sok csoró bácsi szeme előtt. Rólunk már nem is beszélve…
Késő éjjel értünk a házhoz. Tényleg állati volt. Juhakol. Eztet rendezték be trepnikkel, amire szórtak szalmát. Mutatóba…
A három egymás mellett vót a francia. Mindegy, csak dögölhessünk.
— De hol a tenger — replikázott az Ősöm.
— Úgy ezer kilométerre — jött a válasz.
Mormolástot aztat hallottunk éjjel, de kiderült, hogy az meg az akol melletti klotyóból jött. Meg az illat is, nem narancs…
Az Ica úgy káromkodott, mint a Kocsisok Egyesülete, együttvéve… Én nem vagyok egy prűd kiscsákó, de egy zsák szarért se írnám le, amit összehordott.
Az Utilevelünket még az autón elszedte Don Pedró és Don Szpirigonzálesz. Mondani nekünk: nyugi kicsi mágyár, csak törvényességileg ellenőriznyi, mert nekünk áz á mindenünk.
Má négy hete vagyunk itten, de még nem adták vissza. Nem mocsokságból, a tolmács most tanul magyarul és ez cseppet lassítja a műveletet…
Szpiri’ bíztatott is minket, dolgozzunk addig is vidáman, nekijük is nagyon jó a kedvük. Mi meg dógoztunk mint a gépek. Letelt az időnk és vártuk a kolosszális lét, Euróban. Helyette levelet kaptunk, hogy a tartozásunkat az emeltszintű ellátás miatt ráérünk otthonról elküldeni és, hogy jövőre is várnak bennünket.
Az Ica nagyon tanulékony. Öt percig szórta a legocsmányabb átkokat, spanyolul a kurafikra.
Esküszöm, még a Rigó utcában is elismerték volna!
A Papus meg aztat ecsetelte, hogy mit fog a nemi szervével csinálni a beszervezőnknek, ha a keze közé kaparintja…
Erről majd legközelebb, az erotikus-horror rovatban fogok Nektek mesélni.
Csókolom.
Legutóbbi módosítás: 2009.08.29. @ 12:54 :: Schődl Gábor