Uram, segéld meg gyarló lelkemet!
„Lord, help my poor soul…”
.
Id?m lejárt, s míg rossz gúnyám; e test
Lehámlik rólam, majd útnak ereszt;
Mint árny rebben ködl? fény felé
Ki Eldorádót végül nem lelé
E Földön, mely rémiszt? és konok,
S hol játsztak lelkével vad démonok.
Tagadtalak tán néha, meglehet;
Uram, segéld meg gyarló lelkemet!
.
Jöttem bár élv-lakónak, felfényl?
Szépnek, er?vel bíró, és küzd?
Eréllyel megvert vagy áldott h?snek,
Kinek dal-, s rímszavára megd?lnek
Sorban eszmék, s ódon szimbólumok,
Reméltem: mindent újítni fogok.
Tálentumom most élve eltemet;
Uram, segéld meg gyarló lelkemet!
.
Hinnem csupán magamban engedett
A dölyf s a g?g, mert végs? érve lett;
Mi aggyal, ésszel föl nem fogható,
Nem lesz se kint-bent, sem fönt-lent való.
Magam maradtam néhány év alatt,
Hitetlen eszmém s zord szívem miatt.
Bocsásd meg hát ez éltet nélküled;
Uram, segéld meg gyarló lelkemet!
.
Mit dacból kotyvaszték: híg hit-leves,
Lélek bugyrától durván f?szeres,
Könnyekb?l sót s fájdalom ízét,
Hiány gyümölcsét-magját szórja szét.
Kín-élv tüzét, jól összef?zni azt,
Sirámot hozzá, jaj-szót és panaszt.
S e f?ztöm vesztesek kedvence lett;
Uram, segéld meg gyarló lelkemet!
.
Bolyongtam lápföldön és vízhelyen,
Hajnalpír-?zötten, holtan, színtelen,
Mint bús utas, ki bels? útra lép,
Hová a fény se jár sosem, s ekképp;
Árny-lények bálja zajlik rendszerint,
S a holnapot b?nük felissza mind.
Hittem: kupám e kínon túlvezet;
Uram, segéld meg gyarló lelkemet!
.
Magam voltam, és egyre csak magam,
F?m lecsüng, mint akiknek átka van
A homlokára vésve; végtelen
B?nben dolgozom síremlékemen:
Falam: lég s arany-habarcsom: homok;
Ab ovo omladék terem, romok!
Vezess át végre mindezek felett;
Uram, segéld meg gyarló lelkemet!
Legutóbbi módosítás: 2009.08.26. @ 19:32 :: Rossner Roberto