Kihűltél bennem, míg fogad közt égtem,
s míg életet lehelni vágytál, jégmandulám
nyirokcsomóhoz koccanásába fagyott a csókod.
Szilánkok sebezték ajkam nedves bőrköntösét,
csonttábláimat pásztázta fagyos nyelvhegyed,
majd napok s hetek lázlátomásainak vacogó világa
kiengedte a szívemet. Így jöttek csókra csókok,
langyos szélleheletek. Meleg van, fránya nyár!
Telet!
Legutóbbi módosítás: 2009.08.28. @ 08:53 :: Kőmüves Klára