Kavyamitra Maróti György : Búcsú

Nyomtatás

(Én, a Feri, meg a Bíró Imre …)

Egy síp, mint a kés,
mint elrendelés

kivágott a képb?l téged,
minket feszít a helyeden.
Egy utolsó dalt sem énekelsz?
Nem? Tudom: nem énekelsz,
három szomorú éve már.

Sírnék én most, hogy maradj itt,

de mára Valaki messzi földre vitt.
Elhagytál minket, s Tarján városát,

vonatfütty küldött, vár egy más világ.
Egy mosókonyhában jól kitaláltad,
azt, hogy majd mi lesz,
de nem ezt, jaj nem ezt!
Magadat láttad tíz év múlva itt,
hallottad egy majdani dal hangjait.
És attól féltél, nehogy majd ez legyen?
Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen?
„Egy mosókonyhából neki a világnak

Mindegy az, hogy mi lesz,

az, hogy majd mi lesz:

csak ne ez a dal legyen

túl, túl az életen.”
Attól féltél-e, nehogy majd ez legyen?
Csak harminc év múlva ne ez a dal legyen?

Kivel menjen le közértbe János, ha nincs Tamás,

reggelre kelve, ahogyan itten szokás?
Azt mondd meg nékünk, hol legyen lakóhelyünk?
Maradjunk itt, vagy egyszer
majd továbbmenjünk,
tócsák tükrében magunkat nézve,

dohányszemcsékkel zakók zsebében,
induljunk Utánad el?