dudás sándor : Október fénye

    Újra s újra elképzelem:
    Nagy Imre ajkáról szállnak
    a hátborzongató szavak:
    “Csapataink harcban állnak.”

    Sejtettük, mi következik.
    Megtorlás, sokaknak a vég.
    Legy?zetünk, nem végz?dhet
    másként, pedig pár napja még

    nyílt szó, lelkesült emberek.
    Szolnokra mennénk, Anyámmal.
    Györgyére, gyalog. Valaki
    szólt: – A vonatok nem járnak,

    ne menjenek!  Pesten kitört
    a forradalom! Nem tudják?
    Nem tudtuk. Meghökkenéssel
    vegyes csodálat ragadt rám,

    s nyugtalanság. – Mért fordultunk
    vissza? Mit mondott a bácsi?
    Zászlók alá sorakoztak
    Pet?fi dédunokái –

    Hétévesen úgy képzeltem,
    mintha élnénk negyvennyolcban.
    ?k nem képzel?dtek, tudták,
    az id?nek most tétje van.

    Tetté ért a nép lelkében
    a rettenetes szó: elég!
    S ama örök Márciusra
    visszajátszott az ?szi fény.

Legutóbbi módosítás: 2009.08.08. @ 18:59 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.