Pakulár Erika : Mi(N?)ség

N?k, ti
kitakart ösztönlények,
selyembe burkolt, friss sebek,
önkéntes bogyószed?k,
rövid pórázon h? ebek –
Hímnem? történelemnek
horzsolt térdein lepereg,
az égen ezer fáklya gyúl,
máglyáján: boszorkányperek.
Meglazult id?szalag fut
fonott copfjain a múltnak –
csipkés combfix alá
magukhoz t?rökért nyúlnak
felajzott szüfrazsettek
Plakátszájuk meghúzott ravasz –
tükrökön térdel? tömeg,
golfpályára sósavat szavaz.
Kivívták. Elérték. Megszerezték.
Morcos uraik sarkára parkoltak,
kártyán nadrágjogot nyertek ,
kócos karrier hajába markoltak.
S a min? “main?” ó, szegény –
igazgat, vezérel, epilál, kvarcol.
Este fáradtan olajat cserél,
illatos kádvizet vörösre falcol.
Önfenntart, megvalósít –
könyvel, kimutat, kalkulál.
Havonta mérleget készít,
s csak félévente menstruál.
Hideg leped?n forgolódik,
álmában magzatvize szaladt –
Reggel a liftajtónak d?lve,
nyakkend?t hord a szíve alatt.

 

Kedves Erika, meglehet?sen fura szöveg…

Kérek hozzá képet is!!!

Köszönettel:

P.Gy.

Legutóbb szerkesztette - Pakulár Erika
Szerző Pakulár Erika 16 Írás
Körzővel kimért, krétapontosan szabályos én nem vagyok. Számban visszafelé peregnek kenyérmorzsa mondatok, s az ostya sem olvad.