Kavyamitra Maróti György : Hullt világnak Világa

 

Akkor történt éppen,
mikor fogyóholddá lett a világ,
és fagyott, fogyott minden,
és locsolatlan növényként
zörg?-sárgára szikkadt a lelkem,
hogy eljöttél. Négyezer-hétszáz-
valahány hallgatag nap után,
eljöttél végre értem.
Hatszázhatvanhét napja
ennek éppen. És úgy volt
egy reggel –
elálmélkodva a csenden,
úgy képzeltem – és úgy is volt –,
hogy ott aludtál megint mellettem.
És igen, én eltöprengtem.
Azon töprengtem, hogy vajon
újra kizöldültem-e – réghulla
virág föltámadásában -, vagy sem?
Azon töprengtem, hogy életemhez
térdepelt-e újra a Létezés, a Világ,
Világ Világának képében?

Teltek a világos napok, tíz
hónapon át teltek.
Most megint ott
vagy, és nem imetten.
Na, tessék!
Most aztán töprenghetek!
Töprenghetek újra, Világnak
Világossága hol van,
hol vagy fényl? Nikoletta?

 

Legutóbb szerkesztette - Kavyamitra Maróti György
Szerző Kavyamitra Maróti György 400 Írás
1951-ben Boldog Sarlósasszony napján születtem. A keresztségben kapott nevemen kívül még az ÃÂrja Majtreja Mandala buddhista rendben kapott nevemet használom előtagként, melynek jelentése: a Költészet Barátja. Voltam segédmunkás, szerszámkészítő szakmunkás, tanár. Jelenleg semmi vagyok: sok-sok érműtétem után leszázalékoltak, igazi semmit-tevő lettem. Ezért írok. Hej,ha csak még egyszer tanterembe léphetnék... Dehogy írnék én ilyen-olyan írásokat: elmondanám a teremben, és az jó lenne. Lettem hát (a drága Arannyal ellentétben) énektanárból éneklő. Elvált vagyok, két nagy gyermek apja, és nagyapja egy gyönyörűségnek, Kamillának, Millának.