HAJNALBAN ESTE
A mekeg? szó ült rá a reggelemre.
Meg te.
Az este vendégek roptak cs?r-, meg dülöng?st.
Oly jó volt velük!
Asztalra tették meséik,
eddig élt életük,
és a jóhumort’.
Ahogy ittuk a bort,
a csillogás öt pár szemben rodázott
tükröt,
feny?imen s a szomszéd sz?lején,
bogyókban
hízott a tegnap.
Töltötte új tudással fel magát
nélküled megélt napok sora.
Naná, hogy szóba kerültél!
Én csak fotókról ismerem,
az ötb?l kett?nek történelem.
Magán, csöppnyi, de elrakott.
Idegen felségterület.
Dobónál.
A végeken voltál vendég, hívott.
Sokadmagaddal mulattál.
Ívásra összegy?lt halak tánca volt.
Aztán, ráült az este
a történetekre,
szemedbe, mint varjak, vándorút el?tt,
patakba gy?lt a sós víz és
t?ntél el,
kakasszó ijesztett lidérc.
Aznap (én mástól tudom),
a felvidéket ?rz? városon
vörös fátyol volt a tüll, hajadból,
és elhallgatott, ordító magány
adott esélyt valaki nem kívántnak,
pótléka lenni ki nem érdemelt hiánynak.
Életlen kard, meg egy pecsét között.
Srégúton.
A mekeg? szó most itt motoszkál.
Kimondanám, de hangom riasztja.
Elszáll, ha nem vigyázok.
Mondd, leányka!
Hogyan lett szitokszó
a bel?lem indulóból,
bármi az?
-csataloo-
BGJ.2009.07.07.
———————————————-
Kedves Gábor!
Eddigi érdekes szövegeidhez képest
nem tudom, javít-e a szokatlan szórend fölös pongyolasága (Töltötte új tudással fel magát), a központozás olykor zavaró ide-oda helyezése;
a személyes élmény nem mindig válik többletjelentés hordozójává, vagy más számára követhet?, érdekes textussá. A ritmusa pedig – az se baj, ha egyéni, olykor jambikus, aztán tudj’isten; de ez sem segít, hogy szövegegész legyen.
E szövegre bizonyára bedühödsz, pedig nem azért írtam.
Üdvözlettel:
Petz Gyuri
Legutóbbi módosítás: 2009.07.09. @ 09:54 :: Balog Gábor -csataloo