Horváth István : ESTI CSENGETÉS

2009.07.17. Horváth István Vers 10
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

csöngettek
ingerülten rándul arcom
ki lehet ez
az ajtót kinyitom
először résnyire
majd kitárom
kilépek
sehol egy lélek
a kivetülő fénytől
mint egy fal
olyan mély a sötétség
csak a közeli nyárfa
kesernyés illata
s néhány sárgult falevél
mit kerget
a kósza szél
nem értem
pedig tisztán hallottam
s tűnődök tovább szótalan
mert lehet hogy már
hozzám nem
csak nekem
csöngettek
Legutóbbi módosítás: 2009.07.17. @ 05:38 :: Horváth István
Szerző Horváth István 126 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.