Jószay Magdolna : Apámnak vittem…

“…sírkövén megsimogattam a nyílt, der?s bronzarcot… s tettem-vettem még, ha lát, hát lásson szebb világot.”

Apámnak vittem aranysárga virágot,
sírkövén megsimogattam
a nyílt, der?s bronzarcot…
s tettem-vettem még,
ha lát, hát lásson szebb világot.
Szívembe mélabús bánat költözött,
még le nem telepedett, mikor
egy mókus illant át a sírok közt!
Ámulva néztem, ahogy az óriás fára
felfutott, barnás háta id?nként
vidáman cikkanva el?t?nt,
aztán már nyoma sem maradt
a dús lombok rejteke mögött…
Látod, apu, ezt nem gondoltam volna,
hogy sírodnál egyszer mosolyogva,
der?s gyermekszívvel állok majd,
bronzarcod köré aranysárga
virágokat szórva.

Legutóbb szerkesztette - Jószay Magdolna
Szerző Jószay Magdolna 210 Írás
Nyomdász voltam sokáig, jelenleg kiadóban dolgozom szerkesztő-tördelő-korrektorként. Nagyon szeretem a verseket, magamat ösztönverselőnek mondanám, ugyanúgy előfordulnak szabad- és prózaversek nálam, mint versszerű gondolatok, rímesebb versformák. Témáim főleg emberi érzésekről, emberi kapcsolatokon való meditálásokról, de természetről, családomról, macskáimról ugyanúgy szólhatnak. Egy könyvem jelent meg, Aranygondolatok címen, mely saját eddigi életem olvasmányainak zöméből kézzel kiírt - eddig még más által ki nem gyűjtött - majd nyilván beszedett, betördelt gondolatok gyűjteménye. Az Index Fórumon van Gyöngyszemek, kavicsok, aranygondolatok c. irodalmi topikom, melyet 1 éve nyitottam Bűvössárkány nicknéven. Amatőrként verselek, azt tartom, könnyebb elviselni örömet, bánatot, fájdalmat, tragédiát, ha ezeket az érzéseket kiírjuk magunkból.