Pár nap múlva, dermeszt?en hideg szobájában olvasott, amikor belépett Ábris.
– Uram! Hírnök jött a nagyasszonytól!
– Jöjjön bentebb!
– Na! Eredj Balázs! – biztatta a fiatal férfit Ábris.
– Jó napot Mátyás úrfi!
– Neked is! – szemlél?dött az érkez?re figyelmesen. Ismer?s volt, az udvaruk egyik bels? katonája – mi hírt hoztál?
– Otthon minden rendben lév?. A nagyasszony és Szilágyi Mihály uram Garaival és Cilleivel tárgyal a királyságról. Dejszen biztosan megegyeznek. Ezt üzente asszonyom is. Készül?djön, mert mindjárt ide röppen az id?.
– És mit üzent még?
– Jól van otthon minden és mindenki, csak az országban van nagy sanyarúság. A népek gyászolják a Hunyadiakat, Jánost és Lászlót, de reménykednek Mátyásban – forgatta a kezében a sapkáját zavartan a hírnök. Hisz mégiscsak a leend? királyával beszél, ennek megfelel?en volt benne egy kicsiny megillet?dés.
– Látom fáradt vagy, és bizonyára a gyomrod is üres. Ábris majd szerez harapni valót, azután pihenj egyet, majd holnap beszélünk. Balázs nagy tisztelettel megköszönte a gondoskodást, és kiment megtömni a korgó gyomrát. Mátyás pedig félhangosan morfondírozni kezdett.
– Káosz és z?rzavar az országban. Ez várja az új királyt. És mi lesz a teend?je a királynak? Honnan tudja, majd mit kell tennie? Mit kell tenni ahhoz, hogy béke legyen, rend és nyugalom? Hogy a paraszt ne csak m?velje a földet, hanem ennivalója is legyen? Hogy a keresked? ne csak álmodozzon a nyugalmas kereskedésr?l? Hogy a kisnemesek is érezzék, fontosak? Hogy a városban él? polgárok gyarapodjanak? Az urak is érezzék, hogy övék ez a haza, de csak akkor lesz otthon is, ha együtt gondolkodnak? Ki segíti a királyt majd? Istenem? Te segítesz? Ki ad jó tanácsot? Te adsz? – közben járkált a szobában fel-alá. Kezét hol hátul kulcsolta össze, hol pedig a halántékát dörzsölte. Alacsony, de jóvágású fiatalember lett bel?le az elmúlt évek során. Hosszú barna haja hullámosan verte a vállát. Barna szemei állandóan t?zben égtek. Ember legyen a talpán, aki bele mert nézni. Karvaly orra is tekintélyt parancsolt. Összességében egy küls? szemlél?d? azt mondhatná rá, hogy nagyon er?teljes, férfias kisugárzással rendelkezik. Ha meg sem szólalt, akkor is észrevették. Másnap reggel hivatta Balázst.
– Ma indulsz haza, de el?tte nézzük meg a fagyos Moldva partját.
– Ahogy parancsolja, uram.
– Ábris! Kilovagolunk.
– Hozatom a lovakat, uram – közben csóválta a fejét. Nem tetszett a szolgának, hogy az ura ezzel a jöttmenttel lovagol ki, akit ? nem ismer. Intézkedés közben morgott magában, de tudta nincs mit tenni. Ha Mátyás eldöntött valamit, annak úgyis kell lennie, így azután bölcsebbnek látta, ha hallgat. Már a folyó partján porolták a lovak patái a szikrázó havat, a szolga még mindig morgolódott.
– Mondd meg anyámnak, hogy jól vagyok. Ha megtörténik a királyválasztás, azonnal értesítsenek, de legel?ször a házigazdámat, Pogyebrádot. Meg kell adni neki a kell? tiszteletet, mert t?le függ, mikor indulhatok haza. Ezen is gondolkodni kell, mivel lehet rábírni, hogy elengedjen. Ez nem lesz ingyen, ebben biztos vagyok. Pogyebrád nagy étk?, de nem csak a jó falatokat kedveli, hanem a pénzt és a hatalmat is. Ravasz, mint a vörös róka. Meg kell tudnunk állapodni vele békésen.
– Megmondom uram. A nagyasszony mindent megtesz. Er?sebb, mint egy férfi -. Itt egy kicsit elhallgattak. Mátyás gyengéden gondolt anyjára. Istenem, mi fájdalom er?sítette szívét, milyen mélységes pokla a szenvedésnek csinált szinte férfit az asszonyból. Azt, hogy milyen ?szül?s és milyen gy?rött, barázdás lett az arca, még nem látta. Balázs pedig azon elmélkedet, hogy ? már inkább útnak indulna, messze még a haza, de hangosan nem mert szólni. Mátyás mintha megérezte volna, mi forog a fejében, mert megszólalt.
– Indulj, Balázs hazafelé! Vigyázz az úton, mondd meg anyámnak, csókoltatom, és sokat gondolok rá. Velem ne legyen baja, én jól elvagyok itt. Csak ?k vigyázzanak magukra.
– Átadom uram!
– Isten áldjon!
– A magyarok Istene áldja uram! – Balázs könnyes szemmel fogta vágtára a lovát. Maga sem tudta, miért érzékenyült el ennyire. Talán a sok baj, ami otthon leledzett, az vágta hókon hirtelen. Mátyás is meghajtotta a lovát. Jól esett a hideg leveg?. Ahogy csapódott az arcába, úgy keményedett a szíve is. Mi végre jöttem a világra, kérdezte ismét, de válasz nem volt. Ezt a kérdés gyakran megforgolódott benne. Szerette volna, ha tudja mi a feladata pontosan. Akkor úgy tervez, úgy készül. Csapongtak a gondolatai össze – vissza. Id?nként a haza, id?nként a begyes Szavéta, vagy a sz?ke Kunigunda, vagy az otthona, anyja felé.
Egyik nap délutánján azután Pogyebrád hívatta. A kormányzó szobája bezzeg szinte forró volt, azt a dagadt mindenit, jutott eszébe a lusta t?zmester, amikor belépett a hatalmas helyiségbe. A kormányzó a kandalló mellett ült egy s?r?n faragott karosszékben, lába alatt medve sz?r, a széket pedig szarvasb?r bélelte ki.
– Gyere Úrfi, beszélgessünk egy keveset!
– Beszéljünk uram! – udvariasan válaszolt, de mégis érz?dött, hogy nem kevesebb ember, mint a másik.
– Mi hírt kaptál otthonról? Mit üzent anyád?
– Otthoniakat most a királyválasztás foglalja le. Uralkodóra van szükség. Ezen dolgoznak. Jó döntés kell, ebek harmincadján az ország.
– Úgy kell, biz a, jó döntés! De sokan ácsingóznak erre a hatalomra. Te hogy gondolkodsz fel?le? – gondolta, majd csak megtud valami közelebbit, ha faggatja a fiút. Na de hát csak azért gondolhatta, mert még nem ismerte eléggé.
– Nem gondolkodom róla uram, nekem nincs beleszólásom.
– De csak van valami elképzelésed?
– Van. Igyekezniük kell a legjobb döntést hozni az ország, és a nyugalmat keres? emberek érdekében.
– Frigyesnek lenne a legnagyobb esélye. Nála a korona is. Birtokai is vannak az országban -. Mátyás hallgatott, úgy gondolta neki err?l a témáról nincs több mondanivalója, er?lködjön a házigazda, ha akar, ? szívesen végig hallgatja. Pogyebrád belátta, hogy nincs mir?l beszélnie, ebben a témában a fiú nem jó társ. Így azután más vizekre evezett a szavak tengerén.
– És hogy érzed magadat itt? Van valami kívánságod, amiben segíthetek? – Hirtelen eszébe jutott a hideg szobája.
– Szeretném, ha a szobámat minden nap rendesen f?tenék. Ha kineveznél nekem egy f?t?legényt, nagy segítség lenne.
– Miért nem szóltál már el?bb? Szívesen megteszem. A kövér Havelt bízom meg. ? a legügyesebb t?zmester a várban.
– Köszönöm, hogy ilyen figyelmes vagy hozzám.
Már kés?re járt az este, lassan elcsendesedtek a vár lakói. A kormányzó is elkezdett fészkel?dni felesége oldalán. Szerette az asszonyszemélyeket, de szigorú másik fele igyekezett szemmel tartani. Így hát otthon kereste az élvezeteket a hatalmas közös ágyban, a sz?rmetakarók melege alatt. Mint ahogy ma este is.
– Még mindig olyan jó hozzád bújni, pedig már régóta bújogatok – nevetett asszonyára. Mosolyogva nézte, ahogy az is örömmel készül?dik a közös élvezetekre. György, a megrögzött huszita, az estéjét hancúrozással akarta tehát tölteni. Hogy a mai este mégsem így alakult, annak éppen a magyar királykeresés az oka. Az úrnak újra arra villantak gondolatai, és hirtelen rájött a dolgok nyitjára. A legkézenfekv?bb királyjelölt éppen hogy az ? fogja, Mátyás. Ezért volt hát olyan tartózkodó ma a fiú, gondolta.
– Asszonyom, kincsem! Komoly beszédem van veled.
– Nocsak, nocsak! Mi lehet az? – csodálkozott vissza a megtermett, komoly el?nyökkel rendelkez? asszony. Ahogy hátra fordult, csak úgy himbálóztak hatalmas mellei a háló pruszlik alatt. De jó is lenne megmarkolászni, gondolta György, de nem, most fontosabb dolgunk van.
– Gyere, feküdj le, és mondom – emelte fel a sz?rmetakarót. Igazán szép ez az este. A kandallóban pattogó a t?z, egy boros kupa tele jó borral, és mellette ez a nagymell? személy. Minden kelléke meg van a kellemes estének. Fészkel?dött is elégedetten, de mindjárt komolyra fordította a szót, mert mégis csak, els? a kötelesség, utána a szórakozás. Ezt megtanulta, csak ennek köszönhet?, hogy a kormányzóságig vitte jó sora. És most itt az újabb lehet?ség, akár király is lehet, ha ügyesen taktikázik.
– Hallgatlak, édes uram – nézett rá kíváncsian asszonya.
– A magyarok királyt választanak. Jó okom van azt gondolni, hogy a mi kis rabunk, Mátyás a legesélyesebb – mondta kicsit elmélázva saját eszességén.
– Lehetséges lenne?
– Igen bizony, de akkor ezt nekünk ki is kell használni.
– Mi a terved? Hogy lehetne magunk hasznára fordítani a történéseket?
– Hát nem is tudom. Mit szólnál ahhoz, ha Cunka lányunk magyar királyné lenne? – Kunigunda ugyan utálta, ha Cunkának szólították, de szülei ezzel mit sem tör?dtek.
– Gondolod, hogy Mátyás megegyezésre hajlamos?
– Mátyás most a mi foglyunk, igazán jól bántunk vele, meg azután, ha király lesz, miel?bb szabadulni szeretne. Igencsak értékes rab ez a fiú! Holnap megtárgyalom vele a dolgot, te a lányt készítsd fel!
– Jól van édes uram!
– Na akkor mára elég is volt a komoly beszédb?l -, és György elégedetten kezdte el keresgélni az asszony várakozó mézesbödönjét. Rég leégtek már a kanócok, amikor a házaspár elégedett játszadozás után az alvásnak adta át fejét. Másnap Pogyebrádnak els? dolga volt az el?kel? foglyot hívatni.
– Édes fiam, minél többet gondolkodom a magyarok leend? királyáról, annál inkább érlel?dik bennem egy gondolat. Az pedig nevezetesen, hogy neked kell lenned az ország királyának. Apád után jogod is van hozzá. Magyar vagy, nem idegen származék, eszed is van, fiatal is vagy. Én pedig azt döntöttem, hogy segítségedre leszek – itt elhallgatott, várta a hatást. Mátyás arcán egy rezdülés sem látszott, de az agya sebesen járt. Vajon mit kérte cserébe, kérdezte magában. Hangosan csak annyit mondott:
– Kormányzó uram, nagyon figyelmezel rám. Köszönöm neked. Mire gondoltál tovább? – ejha, ez a fiatalember úgy beszél, mint egy kész férfi, gondolta György.
– Gondoltam, fiam, szövetségünk megpecsételésére. Jegyezd el a lányomat, Kunigundát, tett királynéddá. Szép kislány, okos is, jó társad lesz egy életre. Termékeny is lesz, reméljük, anyja lánya.
– Kunigunda valóban jó lesz pecsétnek. A viaszt pedig majd adja a sors, amelyik el?re elrendeltetett – komolyodott el a fiú. A kormányzó pontosan értette, mir?l beszél. Mátyás most el?leget adott, de majd idejében illik visszafizetni. Hogy a lány mit gondol err?l, az egy fikarcnyit sem számított. Vele az anyja beszélt. A szobájában éppen terít?t hímzett, amikor anyja szolgálója, Malvin, megjelent.
– Mit akarsz? – kérdezte nem túl kedvesen a lányt, mert ha ? jött, tudta, hogy valami kellemetlen dolog vár rá.
– Úrn?m várja a kisasszonykát a szobájában – próbált kedveskedni Malvin.
– Mondd meg asszonyanyámnak, hogy megyek hamarosan.
– Az úrn? azonnal kéreti – kellemetlenkedett a szolga.
– Menj dolgodra, majd megyek én is! – kiáltott dühösen az er?szakoskodó lányra. Az pedig magában morgolódva kisomfordált.
– Majd még én kapok asszonyomtól, mert nem jön a kisasszonyka. A szolgáló mindent elvisel, mindenki baja, búja rajta veri el a port. Igyekezett vissza az úrn? szobájába.
– Hát a lány?
– Azonnyomban jön, asszonyom.
– Jól van, eredj a dolgodra! – Malvin örült, amikor kívülre keveredett az ajtón, gondolván, na ezt megúsztam. Végül csak megérkezett a lány is.
– Fontos beszédem van veled, kisasszony! – mondta dühösen.
– Hallgatom, anyám!
– A fogoly fiatalemberrel apád megállapodott. Menyasszonya leszel, majd felesége. Ha ? lesz a magyarok királya, te leszel a királynéja.
Pogyebrád Kunigunda módfelett örült a v?legényjelöltnek. Nem feledkezett meg a fiatalember kedvességér?l, és a közös táncról. Eldöntetett, így gyorsan elkezd?dött az eljegyzési lakoma szervezése. Öröm volt ez a lánynak, igazi nagylányos készül?dés. A Bocek házat gondosan feldíszítették a nagy napra. A nagyterem végén hosszú asztalt állítottak fel, melyhez két másik csatlakozott, U alakban töltötték be félig a helyiséget. A teríték méltó volt a jegyespárhoz, maga az étek is. A fogások hosszú sorjában érkeztek egymásután a zajos, fáklyák és gyertyák lángjától füstös teremben. Nagy volt a ricsaj, nevetés, mulatozás.
– Kunigunda, kedves menyasszonyom, megtáncoltathatlak ma este? – mosolygott a v?legény.
– Igen uram, örömmel veszem a mulatozást – hangzott a válasz, miközben két ragyogó szempár nézett Mátyásra. Gyönyör? volt a lány. Piros bársony ruhája igazi olaszos, vágott ujjú, hófehér pruszlikja pedig szinte vakított a füstös félhomályban. Hosszú sz?ke haja majdnem derekáig ért. A zene már hívta ?ket. Ott keringtek nevet? szemekkel középen. Mátyás fején egy virágkoszorú, melyet mennyasszonyától kapott. A politika vezérelte ezt az eljegyzést, de azon ritka kivételekhez tartozó, amikor a résztvev?k kedvével is találkozott. A v?legény szemei el?tt egy pillanatra felbukkant els? felesége, a kicsiny Cillei Erzsébet porcelán fehér arcocskája. Szerencsétlen házasság volt, melyet két gyermek kötött a feln?ttek politikai akarásának nyomában. A kis feleség, anélkül hogy valóban asszony lett volna, gyorsan koporsóba került. A villanásnyi emlék hatására volt férje szemében most egy váratlan könnycsepp kérezkedett útjára. Még jó hogy akkora volt a füst, a félhomály, az italg?z, hogy még a büszke menyasszony sem vette észre, habár igencsak rajta tartotta szemét kedvesén.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:52 :: P. Szabó Mária
