M.Simon Katalin : A buborék kalandja

 

 

Száll a színes buborék,

Várja őt a magas ég.

Odafenn a fényes nap

Unatkozik naphosszat,

De egyszer csak felragyog,

Megpillantja a ballont:

Odalent egy színes gömb!

A huncut nap menten dönt,

Sugarait kitárja,

Buborékot biztatja:

Gyere, kedves, szállj felém,

Az élet vagyok én, a fény!

Szállj ide és légy barátom,

Ez minden, amire vágyom!

 

És a kis gömb emelkedik,

Madarakkal vetélkedik,

Kapaszkodva szél szárnyába,

Megérkezik Napországba.

Ott fényes ragyogás fogadja,

Örül is az istenadta,

Hogy a nap és sugarai

Csak az ő óhaját lesi.

Ide száll és oda repül,

Felhők között táncra perdül,

Egy pufók meg is billenti,

A napot megnevetteti.

 

Este jön, a Nap elfárad,

Lepihenni kedve támad,

Hazahívja sugarait,

Lehunyja ragyogó szemét.

Buborék csillagos égen

Alszik holdanyó ölében.

 

Legutóbb szerkesztette - M.Simon Katalin
Szerző M.Simon Katalin 248 Írás
Alázattal adózom a z írás hatalmának. Számomra az írás nem csak önkifejezés, hanem maga az élet. Szeretem a ritmust, a dallamot, szeretem az életet. M. Simon Katalin