Öreg tölgyfa odújából,
Népes méhraj otthonából
Méz illata szállott.
Falánk barna mackó Brumi,
Mindig éhes hasát tömi,
Most épp mézre vágyott.
Lábujjhegyre ágaskodik,
Nyújtózkodva kapaszkodik,
A méhlakot eléri,
Könyökig benyúl a mézbe,
Megdézsmálja jól, kedvére,
Akkor tetten érik.
Brumi brünnyög, hadonászik,
A méhrajból ki se látszik,
Oda a jókedve!
Körüldongják, megcsipkedik,
A méztolvajt leckéztetik,
Szökne, ha lehetne!
Szeme dagadt, fáj az orra,
Mancsát ezer fullánk szúrja,
Mit lehetne tenni?
Csillapul a fülsértő zaj,
Elvonul a megbolydult raj
A kárt felbecsülni.
Brumi lógó fejjel brummog,
A tett helyéről elcammog.
Süti szégyen pírja,
Hogy a másét el ne vegye,
Ha kívánja, szépen kérje,
Vajon megtanulja?
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:24 :: M.Simon Katalin
