1.
Mindannyian magányosabbak vagyunk mindenkinél, mert a mi magányunk, az mindig bennünket zár körbe, és belülr?l nézve mi vagyunk egyedül, míg a többiek (akik szintén magányosak) sokan vannak.
2.
Mivel úgyis meg kell halni, már csak brahiból is érdemes kivárni a végét, hátha átvágás az egész, és kiderül, hogy nem is olyan szar az élet.
3.
Minden olyan egyszer?, mikor minden olyan egyszer?.
4.
Lehetsz akármilyen bölcs, ha belülr?l szorongat valami, te is csak a fojtást érzed.
5.
Az életben nincs igazság, csak tudnivaló van.
6.
Milyen keveset számítanak a tények, az értelmezéssel szemben.
7.
Szeretni csak nyitott tenyéren ülve lehet… az ökölbe szorított kézb?l menekül az ember.
8.
Néha nem árt emlékeztetni magunkat arra, amit tudunk, de nem érzünk.
9.
Hitre akkor van a legnagyobb szükség mikor semmi sem igazolja, hogy úgy van, ahogy tudni véltük, és emlékezni szeretnénk arra, hogy a tudás mégis, örökre szól.
10.
A csodák nem ismerik az ünnepet, de olyan jó lenne hinni, hogy az ünnep ismeri a csodákat.
11.
Egy ember csak egy másik emberben képes feloldódni… Miért is ne lenne szorongató érzés, hogy csak a kötésre vannak földi törvények, az oldás felett nincs földi hatalom?
12.
Vízen sokkal könnyebb járni, mint a föld felett, mert a víz s?r?bb, mint a leveg?. (Mégis, aki vízen jár, abból lesz a megváltó, aki a föld felett lépked lebegve, az csak egy bolond szerelmes lehet)
13.
A rossz törvény, az rossz törvény, akkor is ha helyette nincs új.
14.
Egyszer a barátn?mmel mentünk kocsival, én vezettem, és akkora köd volt, hogy azt a nyomorult csíkot is alig láttam… és akkor a barátn?m teljes áhítattal megszólalt! – Milyen szép köd van! Na, azóta tudom, hogy bennünk van a köd, és bennünk ragyog a nap, és bennünk eshet „szépen a hó”…
15.
Vagy nincsenek véletlenek, vagy csak azok vannak… vagy az is meglehet, hogy az események egy id? után már olyan bonyolult rendszerben válnak ok-okozati összefüggéssé, hogy egyszer?bb véletlennek nevezni egy eseményt, mint kibogozni a múltból.
16.
Nehéz gyerekkorom volt. Nem is tudtam róla, csak mikor feln?ttem, akkor jöttem rá, hogy nehéz gyerekkorom volt.
17.
Csak egy pont szeretnék lenni. Egy axióma. A tovább nem felezhet?.
18.
Én pedig mégis azt gondolom, szeretni csak egyszer?en lehet, ahogy az ember lélegzik, vagy ahogy csillagos égen láthatóvá válik a hold… aki szeret, az érzi, hogy a másiknak mire van szüksége. Éppen ezért nem hiszem, hogy mindenkinek kellene mindenkit szeretni, mert nem érezhetem a mindenki szükségét. De békésen egymás mellett élni – na az más! Az alapszabály kellene, hogy legyen – és ehhez annyi is elég lenne, hogy ne ítélj!
19.
A megértésnek talán az a legmagasabb foka, mikor már az sem fontos, hogy bennünket megértsenek, csak mi szeretnénk érteni másokat.
20.
Elfogadni megértés nélkül is lehet.
21.
Lehet, hogy az a baj, hogy a nyugalmat keressük és a boldogságot… ahelyett, hogy csak úgy elfogadnánk, hogy a játszótér adott. Nem kell keresni semmit, csak játszani kellene megtanulni.
22.
Ha az álmokat lelövik, az emberek holtan terülnek el.
23.
Bármennyit is változik a világ, boldogságot hazudni mindig tisztességesebb lesz az erkölcs nevében, mint megkeresni azt.
24.
Az író az életével ír.
25.
Nem való minden mondat mindenkinek. Nem is az igazságtartama miatt, hanem mert az igazság befogadására is fel kell készülni.
