Tél és elmúlás
Ablakomból nézem a csendet,
Az üvegre Jégvirág dermed,
Némán ülünk egymás mellett.
Ajkadra visszatért mosolyod,
Tudom, soha el nem hagyod!
Te is így emlékszel majd rám,
Az ablakban ülve mosolygok,
És kezemben, olvadó Jégvirág.
Legutóbbi módosítás: 2008.06.19. @ 08:36 :: Végh Szimonetta
