Takács Dezső : Nyárelő

Ilyentájt magamba fojtva, némán felsírok újra

Hiába oldalognék kerülőútra

A régi kérdés elébem áll:

Mért hagytál itt engem

Ennyire korán?

 

Még túl sem léptem keserves harcomon

Te boldog mosollyal kisimult arcodon

Álomba merültél

Én kihánytam mindent,

Mit belém erőltettél

 

És sutba vágtam a bibliát

Az nem lehet, hogy nincs tovább

Látod ezt, Isten,

Mennyei szemeddel?

Ím már senkim sincsen

 

Lettem én árva Battonyán

Kilencszázhetven áldatlan nyarán

A fiú, ki voltam, éjjel távozott

Meglett férfi nyitott

Reggel ablakot

Legutóbb szerkesztette - Takács Dezső
Szerző Takács Dezső 190 Írás
Viharban érkeztem, vaksötét éjszaka. Hajlongó jegenyék, átázott föld szaga, s Anyám volt ott még, meg a bába, mikor belesírtam ebbe a világba, a Sztálin utca nyolcban, alig hallhatóan.