Vandra Attila : Kétféle szeretet, amely egymást nem helyettesítheti

Egy részlet a tavaly megjelent könyvemből, egy rövid eszmefuttatás a szeretetről. Azért tettem fel, mert állandóan hallom (még olyan szakembertől is, mint Vera Birkehnbihl!), hogy a „jó” szeretet feltétel nélküli. Nekem kissé más a véleményem. *

 

Mottó: Ki örvend jobban a karácsonyi ajándékozásnak,

az ajándékot kapó gyermek, vagy az ajándékozó szülő?

 

Szilárd lánya, Pirike akkor kapott szeretetet, ha megfelelt édesapja követeléseinek. Szilárd szerette lányát, de csak akkor mutatta ezt ki, ha Pirike elvárásait teljesítette. A feltételes szeretet mellett Pirike szeretethiányban szenvedett. Amit Pirike nem kapott meg, az a feltétel nélküli szeretet volt.

Vele szemben Ilona, mindent feltétel nélkül megadott fiának. Ennek ellenére fia egyre követelőzőbb lett. A szeretet-hiányos gyermek kétségbeesésével követelte állandóan a jogait, pedig mindent megkapott, s semmit se kellett adnia érte cserébe. Bár édesanyja határtalan feltétel nélküli szeretetet próbált adni neki, paradox módon mégis úgy érezte, nem szeretik eléggé.

Kétféle szeretet létezik. A feltételes szeretetet a gyermek azért kapja, mert tett valamit, a feltétel nélküli szeretetet azért kapja, mert létezik. A gyermeknek mindkettőre szüksége van. Ha a gyermek csak feltételes szeretetet kap, akkor az az érzése, hogy nem őt szeretik, hanem csak a tetteit értékelik. A dicséret nem neki szól, hanem a szülő önző módon csak dicsekedni akar, hogy gyermeke osztály-első. S talán nem is jár messze a valóságtól.

Ha a gyermek csak feltétel nélküli szeretetet kap, s nem kell megküzdenie azért, amit kap, akkor ő bármit alanyi jogon kap. De ha erre neki joga van, akkor azt ő nem szeretetből kapja, hanem mert jár neki, s úgy érzi, hogy nem kap elég szeretetet. Az ajándékozás a feltétel nélküli szeretet kifejezése egy szülői szükséglet, amelyet önző módon lehet kielégíteni. Talán a gyermek ösztönösen megérzi, hogy a szülő ezt a szükségletét elégíti ki, amikor feltétel nélkül ad neki mindent? Hogy megnyugtassa magát, hogy ő mindent megadott neki? Talán mégis igaza van az önző gyereknek, amikor szeretethiányban szenved?

A feltétel nélküli szeretet a gyermeknek önbizalmat ad. Nem kell félnie, hogy valami nem sikerül, hiszen őt elfogadják és szeretik akkor is. A feltételes szeretet kiegészíti az előbbit. Serkenteni, motiválni fogja, hogy még több szeretetet kapjon. S a sikerei tovább növelik önbizalmát.

Szeretnél sok szeretet kapni gyermekedtől? Akkor a te érdeked, hogy a gyermeked megkaphassa a feltételes szeretetet. Ha olyan feladatokat adsz neki, amelyeket szívesen elvégez, olyan elvárásokat tőzöl a gyermeked elé, amelyeket sikerrel tud teljesíteni, akkor a gyermek megkapja a feltételes szeretetet. S hálás lesz érte.

Feladat: Hogyan módosíthatnál elvárásaidon, hogy a gyermek megkaphassa, de kiérdemelje ugyanakkor a feltételes szeretetedet? Miként adhatnál neki több feltétel nélküli szeretetet? Hogyan fejezhetnéd ki konfliktusaid alatt is, hogy szereted, még akkor is, ha ő nem megfelelően viselkedett? Ez nem zárja ki, hogy feltételeket szabjál viselkedésének. Ha a feltételeid könnyen teljesíthetőek, feltételes szeretetet is adhatsz neki… Jegyezd le ötleteidet, s főleg alkalmazd őket!

Sok empátiára és odafigyelésre van szükséged, hogy a gyermek érdeklődéséhez és képességeihez irányítsd elvárásaidat. Megértés után meg is dicsérheted, s az pedig önmagát beteljesítő jóslattá válhat…

Nem lehet végtelen mennyiségű feltétel nélküli szeretetet adni. A mindennapos csoki nem ajándék, hanem jog, szokásjog. A nevelésben a több, az sokszor kevesebb.

Azért adunk feltétel nélküli szeretetet, mert mi is vágyunk rá. Azért vállaltunk gyereket, mert szükségünk van arra, hogy szeretetet nyújtsunk neki, de arra is, hogy ő e szeretetet viszonozza. Nagyon csalódottak lennénk, ha ezt nem kapnánk meg. S akkor nincs feltétel nélküli szeretet? Van, de nem a szó szoros, hanem tágabb értelmében. Abban az értelemben feltétel nélküli, hogy nem kötjük egy konkrét viselkedéshez, mint a jutalmat. „Akkor kapod, ha megteszed a következőt…” „Elfogadlak, ha megváltozol”. „Kapod, mert megtetted…” A feltétel nélküli szeretettel csak annyit várunk el, „Valamikor, valahogyan viszonozd, mert én is vágyok rá”.

Feladat: Szeretnél feltétel nélküli szeretetet kapni a gyermekedtől? Hogyan tanítod meg rá, s hogyan nem? Használd a nevelés öt eszközét. Jegyezd le!

Bizony, aki nem várja el, az nem is kapja meg! Aki nem várja el a gyermektől, hogy legalább hálás legyen, ne számítson viszonzásra. S itt a hogyan nagyon fontos. A megköszönés elvárását sokféleképp ki lehet fejezni. Más hatást vált ki a „Rosszul esik, ha még csak meg se köszönöd!” mintha feltételnek szabjuk a köszönést („Adom, ha megköszönöd!”), sőt a köszönet kizsarolásává is alakulhat ugyanaz az elvárás más megfogalmazásban („Annyit csak elvárhatok, hogy megköszönd!”). A magas elvárás a feltétel nélküli szeretetet feltételes szeretetté alacsonyítja. Ennek elkerülése végett jobb, ha nem magad számára várod el, hanem a párod számára. „Anyunak jól esne, ha megköszönnéd neki.” Figyeljünk egymásra!

Ahogyan a feltételes szeretet kifejezésének, a jutalomnak is több formája van, a feltétel nélküli szeretet kifejezésének, az ajándéknak is.

 

1. Teljesen feltétel nélküli szeretet. A szülő semmit se vár érte cserébe. Ne csodálkozzon, hogy nem is kap. Valójában arról van szó, hogy az ajándékozó vagy kötelességből teszi, lelkiismeret-furdalásból (lefizeti, hogy ne haragudjon rá, mint az alkoholista, aki azelőtt este laposra verte) vagy ajándékozási szükségletét vezeti le. A gyermek erre hamar rájön.

 

2. Ajándék, későbbi „számlabenyújtással”. („Vettem neked, ezért elvárhatom, hogy…”) Ez zsarolás. A szülő ne csodálkozzon, ha a gyermek ennek megfelelően reagál.

 

3. Feltételhez kötött ajándék. Konkrét elvárás van mögötte. Ez nem ajándék, ez jutalom. („Ha jól tanulsz, a születésnapodra kapsz ajándékba egy biciklit.”)

 

4. Hallgatólagos megegyezés, nincs konkrét elvárás mögötte. („Ezt kapod, majd valamikor, valahogy viszonozod.”) Ez az igazi ajándék.

 

5. Alkalomra vett ajándék. A bizonyítványosztással „véletlenül” egybeeső ajándéknak jutalomszaga, a születésnapra kapottnak, „kötelességszaga” van. („Illik ilyenkor ajándékot venni neki, ez a szülői kötelességem.”) A gyermek meg átveszi a jogait.

 

S akkor hogyan érjük el, hogy a gyermek hálás legyen? Szembesítjük azzal, hogy ha nekünk kötelességünk venni, neki meg kötelessége megköszönni? Olyan is lesz az a köszönet. Vagy a gyermek újabb jogokkal hozakodik elő, amire… A jogok emlegetése nem oldja meg a problémát. Ügyvédi párharc lesz belőle. S ami elvesz, az a szeretet. Ám a gyermeknek is vannak kérései: „Anyu, veszel nekem (ajándékba) egy…” „Miért vegyek, a múltkor meg se köszönted?” (Kié a probléma?)

Lehet, hogy illik neki ajándékot adni születésnapjára, de az illem nem írja elő, hogy mit. Ha a születésnapi ajándék jog, akkor ez csak akkor válik szeretetté, ha valamely módon kiemelkedik a megszokásból. Valamivel több, mint amit a gyerek „jogosan” elvár.

Ám mitől „értékesebb” egy ajándék? Egy ajándéknak többféle értéke van.

 

1. Az ára.

 

2. Az ajándékozó „befektetése”. Mennyi munkát fektetett bele, miről mondott leő

 

3. Mennyire szükséges a gyermeknek.

 

4. Mennyire vágyik a gyermek rá.

 

5. Szimbolikus érték. (Mit jelképez).

 

6. Kérte-e a gyermek, vagy meglepték vele?

 

Feladat: Mire vágyik a gyermeked? Mit veszel neki legközelebb, hogy meglepetést és örömet okozz neki?

Az ajándékozás szülői szükséglet. A szülő szeretné érezni, hogy a legtöbbet adta a gyermeknek. Ahhoz, hogy a gyermek értékelje a szülői áldozatot, tudnia kell, hogy a szülő mennyit dolgozott, hogy előteremtse a drága ajándékra a pénzt. Tudnia kell, hogy anyu miről mondott le, hogy megvehesse azt, amit a gyermek rég kívánt. A gyermeknek tudnia kell, hogy a nagymama mennyit dolgozott az ő kézzel kötött pulóverén. Másrészt, ha a születésnap jó alkalom arra, hogy megvegyék a gyermeknek a már rég aktuális ruhadarabot, akkor ennek az ajándéknak mi a szimbolikus értéke?

Karola szüleitől arany fülbevalót kap születésnapjára. Ára félhavi fizetése. A nagyiéktól egy fülbevaló bizsut. Anyu dohogott is, hogy miért kellett ilyen olcsó, giccses holmit venni. Másnap a kislány kivette a drága fülbevalóját, s a bizsuval ment suliba. Mert épp az a divat, s most már neki is van! Anyunak nem is merte mondani, mert tudta, hogy mi a véleménye az olcsó bizsukról. Tulajdonképpen a nagyitól se kérte, csak elmondta, hogy anyunak meg se lehetne említeni az ilyesmit… Értett a nagyi a szóból! Az már más probléma, hogy a lányával került ezért összetűzésbe. Tulajdonképpen ettől még értékesebb is lett. Hiszen a nagyi annak ellenére is megvette, hogy tudta, anyu meg fogja szidni érte… Tulajdonképpen felmerül a kérdés, hogy az anyu ajándéka feltétel nélküli szeretet jele-e. Hiszen a gyermek akkor örvendett volna neki, ha úgy gondolkodik, mint anyu…

Feladat: Hogyan taníthatnád meg a gyermekedet feltétel nélküli szeretetet adni? S hogyan nem? Használd a nevelés eszközeit! Jegyezd le gondolataidat!

A gyermeket meg kell tanítani ajándékozni. Meg kell tanítani szeretetet nyújtani. Ennek első lépése az öröm kimutatása, s a „Köszönöm!” ha kap valamit. Mert az, aki adta, az vágyik rá, s nem azért, mert „Illik!” S ha nem illendőségből teszi annak nagyobb az értéke. A második lépés, a „Készíts valamit anyunak!” (Például rajzolj), vagy „Ma tégy meg valamit helyette”. A „Vegyél valamit anyunak!” csak akkor van értéke, ha a gyermek lemond valamiről, például a saját zsebpénzéből veszi. Csoki helyett. A gyermeknek pedig meg kell tudnia, hogy mekkora erőfeszítés az általa kívánt drága ajándékra a pénzt előteremteni.

A gyermeki igény jó alkalom arra, hogy a szülő kimutathassa a szeretetét. Lehet ilyenkor feltétel nélküli szeretetet is kimutatni, feltételest is, s lehet a kérést megtagadni.

A gyermek ösztönösen próbálgatja, hogy mi az a határ, amíg elmehet kéréseivel. (Ahogyan a szabályok határait is állandóan „próbálgatja”). A gyermek megtapasztalja, hogy mi az, amit feltétel nélkül megkap, csak kérnie kell, mi az, amit ki tud harcolni (zsarolni), mi az, amit feltételhez kötnek, s mi az, ami tabu.

Melinda jól tudja, ha csokit akar, nagyit csak meg kell kérnie, nagyapónak hízelegni kell, Apunak csak annyit kell mondani, hogy „Nem is jövök többet hozzád”, anyu már nehezebb dió, számon kéri a házi feladatát, de ezen az áron lehet rá számítani, mostoha apjától sohase kér, mert az sohase vesz neki.

Ha a gyermek mindent megkap feltétel nélkül, akkor az, amit kér azt joga megkapni. Követelőző lesz, s úgy érzi, nem szeretik. Ha sok mindent megtiltanak neki, akkor szeretethiányos lesz, nem kap elég feltétel nélküli szeretetet. A gyermek kívánságai jó alkalmak a nevelésre. „Szeretnéd? Ez számomra nagy erőfeszítés. Akkor tedd meg a következőt!” Ha nem él a szülő vissza vele. Ha nem köti túl gyakran, vagy túl magas feltételekhez, mert akkor zsarolássá válik. (Lásd a nevelés görbéjét). Művészet itt egyensúlyozni. A szubjektív megítélés miatt a szülőnek nehéz eldöntenie, hogy „túl sok” vagy „túl kevés” a megadás/tiltás illetve a feltétel nélküli/feltételes megadás aránya. Minden szülő hite szerint helyesen cselekszik. A gyermeki vádak se jó útmutatók. Az elkényeztetett és a „túl rövidre fogott” gyermek hasonlóképpen követelőzik. „Nekem sohase…”

Feladat: E nehézségek ellenére, gondolkozz el a gyermeked legutóbbi kéréseidnek megtagadásán. Miért tagadtad meg? Megértette-e a gyermek az álláspontodat? Hogyan értethetted volna meg vele? Hogyan alakíthattad volna a tiltást feltételes engedéllyé? S főleg miként tudnád minél objektívebben eldönteni, hogy „túl sok”, vagy „túl kevés” amit adsz neki?

Az ajándékozással még egy probléma adódik, az infláció. Ha az idén számítógépet kapott, akkor jövőre mit veszek neki? Autótő A karácsonyi-születésnapi szokások játéközönnel halmozzák el a gyermeket, aki nem tud igazán örvendeni annak, amit kapott. Babát kap anyutól, a két nagymamától, a három még életben levő dédnagymamától, a 10 évvel nagyobb testvérétől, anyunak és apunak a testvéreitől… E probléma kezelésére a családi tanácsnak kell összeülnie. Mindenkinek „illik” ajándékot vennie, mindenki szeretné a szeretetét kifejezni, ám a gyermek számára ez a sok már kevesebb, ha nem negatív hatású. S ne említsük, hogy elindulhat a verseny: „Kitől kapott ajándéknak örvend jobban a gyermek?” A nagyi csak azért is megveszi, amit anyu nem akar, szeresse őt jobban. E családi csata legnagyobb vesztese a gyermek. Sajnos sok családban ez nem sokat számít, a gyermek a családi csetepaték eszközévé degradálódik. Fő, hogy a meny (anyós) tekintélyét romboljuk.

Legutóbbi módosítás: 2008.05.28. @ 09:30 :: Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 746 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.